Miért egy csaphoz, nem az egész házhoz telepítik az RO-t?

Keressen rá arra, hogy „egész házas fordított ozmózis”, és rengeteg, pult alá szerelhető rendszert talál, amelyet úgy hirdetnek, mintha az otthon összes csapját ki tudná szolgálni. A fordított ozmózist azonban egyetlen csaphoz tervezték és forgalmazzák, nem az egész ház szerelvényeihez. Ennek nem véleménybeli, hanem számtani oka van: mennyi vizet használ el valójában egy háztartás, ebből a mennyiségből mennyit vezet a membrán a lefolyóba minden megtisztított liter után, valamint mekkora áramlási sebességet és nyomást képes a membrán reálisan kezelni. Ha végigszámoljuk ezeket, egy felhasználási helyi rendszer, például a Hydrion Purity RO600, sokkal ésszerűbb választás a konyhai csaphoz, mint a ház bármely más pontjára.

Mielőtt belemennénk a részletekbe, íme, mit mutatnak a számok:

• Egy háztartás sokkal több vizet használ zuhanyozásra, mosásra és vécéöblítésre, mint ivásra és főzésre, ezért ha minden litert ivóvíz-minőségűre szűrnénk, többnyire olyan vizet kezelnénk, amit senki sem fogyaszt el.
• A fordított ozmózisos membrán minden megtisztított liter után valamennyi vizet a lefolyóba vezet; ivóvíz-mennyiségnél ez a veszteség csekély marad, ám ugyanez az arány gyorsan nagy mennyiséggé nő, ha a háztartás teljes napi vízhasználatára alkalmazzuk.
• A felhasználási helyi rendszereket egyetlen csapra méretezett áramlási sebességgel és szivattyúval alakítják ki, nem pedig egy zuhany, egy mosógép és egy konyhai csap egyidejű vízigényére.
• A belépési ponton alkalmazott, üledék- és szénszűrő fokozatokból álló vízkezelés már elvégzi azt a feladatot, amelyre az egész háznak valóban szüksége van, ez pedig más, mint amire a membrán való.

Mit kellene valójában kezelnie az „egész házas fordított ozmózisnak”?

Az Egyesült Államokban egy átlagos háztartás naponta több mint 300 gallon, vagyis körülbelül 1135 liter vizet használ fel az otthon összes csapjánál és vízvételi helyén, nem csupán a konyhai csapnál (forrás: EPA WaterSense). Ennek nagyjából hét tizedét beltérben használják el zuhanyozásra, vécéöblítésre, mosásra, mosogatásra és takarításra, a többit pedig kültéren, például a kert öntözésére. A beltéri felhasználáson belül az ivás és a főzés csak kis részét teszi ki ennek: személyenként néhány liter naponta, ami messze elmarad attól a több száz litertől, amelyet a háztartás többi része használ el.

Az RO600-hoz hasonló felhasználási helyi rendszert erre a kis mennyiségre, nem pedig a háztartás teljes vízfogyasztására méretezték. Tartály nélküli, a konyhaszekrény alatt helyezkedik el, és saját, különálló acélcsapjába vezeti a vizet, névleges, 1,6 liter/perc áramlási sebességgel, ami elegendő ahhoz, hogy körülbelül tíz másodperc alatt megtöltsön egy poharat. Ez megfelel annak a vízmennyiségnek, amelyet valaki ténylegesen megiszik és felhasznál a főzéshez egy nap alatt. Soha nem arra tervezték, hogy a ház összes vízvételi helyének együttes vízáramlását kezelje, és a piacon egyetlen felhasználási helyi fordított ozmózisos rendszert sem terveztek erre.

A lefolyóba kerülő víz számítása, amely kizárja az egész ház RO-szűrését

A fordított ozmózisos membrán nem alakítja át a betáplált víz teljes mennyiségét tisztított vízzé. Egy része magával viszi az eltávolított ásványi anyagokat és részecskéket a lefolyóba; a tisztított víz és a lefolyóba kerülő víz aránya ezt a megoszlást írja le. A 2:1 arány – amilyen az RO600-é is – nagyjából két rész tisztított vizet jelent minden egy, a lefolyóba vezetett rész után, ami körülbelül 67%-os visszanyerést jelent. Napi néhány liter ivóvíz esetén ez a vízveszteség olyan csekély, hogy alig észrevehető.

Egy hozzávetőleges példa: napi literben, felhasználási helyi és egész házas léptékben

Tegyük fel, hogy egy háztartás naponta körülbelül 10 liter tisztított vizet iszik meg és használ el főzéshez. 2:1 aránynál naponta nagyjából 5 liter, vagyis évente kevesebb mint 2000 liter kerül a lefolyóba; ezt a számítást részletesen bemutatja a GPD-ről és a tisztított víz–lefolyóba kerülő víz arányáról szóló magyarázónk. Most alkalmazzuk ugyanezt az arányt a háztartás teljes napi vízhasználatára a 10 liter helyett: ha naponta 1135 litert kezelünk ugyanilyen visszanyerési aránnyal, nagyjából 550 liter kerülne a lefolyóba minden egyes nap, függetlenül attól, hogy van-e otthon valaki, aki meginná a vizet. Ez a felskálázott érték szemléltető számítás, nem pedig egy tényleges, egész házra telepített RO-rendszeren mért viszonyítási adat, de megmutatja, miért nem elhanyagolható többé a vízveszteség, amikor egyetlen csap vízhasználata helyett az egész ház fogyasztásával szorozzuk fel.

Áramlási sebesség és nyomás: miért nem tudja az RO kiszolgálni az egész házat?

A vízmennyiség csak a probléma egyik fele; a másik az áramlási sebesség. Az RO600-hoz hasonló, tartály nélküli, felhasználási helyi rendszer névleges áramlási sebessége 1,6 liter/perc, ami bőven elegendő egy vízforraló vagy egy pohár megtöltéséhez, de messze elmarad attól, amit egy zuhany, egy mosógép és egy mosogatógép együttes működés közben igényel. Ahhoz, hogy a háztartás pillanatnyi vízigényét átpréseljük egy membránon, egy teljesen más nagyságrendű nyomásra és áramlási kapacitásra lenne szükség, mint amit egyetlen csap igényel.

A fordított ozmózishoz arra is szükség van, hogy a betáplált víz megfelelő nyomással érkezzen, amely átpréseli a membránon. A felhasználási helyi rendszerek hagyományosan a koncentrátumvezetékbe épített ellennyomást biztosító eszközt és egy kis, előre öt vagy tíz psi nyomásra töltött nyomástartó tartályt használtak ennek a nyomásnak az előállításához; az újabb, tartály nélküli kialakítások egyre gyakrabban használnak helyette nyomásfokozó szivattyút, a koncentrátumvezetéken lévő áramlásszabályozó eszköz pedig a visszanyerési arányt állítja be (forrás: Water Conditioning & Purification). A korai, felhasználási helyi rendszerek a betáplált víznek akár csak 10%-át nyerték vissza; a mai kialakítások gyakran meghaladják az 50%-ot, ami valódi hatékonyságnövekedés, de a rendszer történetében semmi sem szólt arról, hogy a berendezést az egész ház vízáramlására, ne pedig egyetlen csapra méretezzék.

Miért drágul meg gyorsan, ha minden litert átpréselünk egy membránon?

Minden liter, amely áthalad egy RO-membránon, öregíti is azt, és alacsonyabb visszanyerési aránynál ennek a víznek nagyobb része távozik a lefolyóba, nem pedig a pohárba kerül. Ezért korlátozza az EPA WaterSense-címkéje a minősítésre jogosult, felhasználási helyi rendszereknél a kezelt víz gallononkénti lefolyóvíz-mennyiségét 2,3 gallonra, szemben egy tipikus rendszer legalább öt gallonjával, illetve egy valóban nem hatékony rendszer akár tíz gallonjával; a címke becslése szerint ez a korlátozás egy átlagos rendszerhez képest évente több mint 3100 gallon vizet takarít meg egy háztartásnak (forrás: EPA WaterSense). Ez a különbség már ivóvíz-mennyiségnél is számít. Ha ugyanezt a membránterhelést egy egész háztartás napi vízhasználatára skálázzuk, a szűrőbetétek és membránok cseréjének gyakorisága is vele együtt nőne, mindezt olyan víz kezeléséért, amelyet senki sem fog meginni vagy főzéshez felhasználni.

Mi kezeli valójában az egész ház vizét?

Mindez nem jelenti azt, hogy a ház többi részének vize kezeletlen marad; csupán más eszköz végzi ezt a feladatot. A belépési ponton alkalmazott vízkezelés jellemzően üledékszűrő előszűrőt és aktív szenet kombinál, esetenként UV-C fokozattal kiegészítve, hogy az otthon minden csapjánál kezelje a részecskéket, a klór ízét és szagát, valamint a mikroorganizmusokat, ahogyan azt részletesebben bemutatja a saját belépési ponti útmutatónk. Ezt a szűrősort soha nem arra tervezték, hogy úgy csökkentse az oldott anyagok, a fluorid vagy a nehézfémek mennyiségét, mint a fordított ozmózisos membrán; más problémát old meg, más léptékben, és nem a RO kiváltására szolgál.

A vízlágyító megint más célt szolgál: kifejezetten a keménységet okozó ásványi anyagokat kezeli, nem pedig az oldott szennyeződéseket. Ezért a kemény vizű otthonokban gyakran a belépési ponton lágyítják a vizet, a konyhai csapnál pedig fordított ozmózist használnak, egymás mellett, ahelyett hogy bármelyiktől mindkét feladat ellátását várnák. Az pult alatti vízszűrőkről szóló útmutatónk részletesebben összehasonlítja a fordított ozmózist a közvetlenül a vízvezetékre kötött szénszűréssel azok számára, akik azt mérlegelik, milyen rendszer kerüljön egyetlen csaphoz.

Miért a konyhai csap az ésszerű hely az RO számára?

Ha összevetjük a háztartás vízfogyasztására vonatkozó adatokat, a lefolyóba kerülő víz arányát és az áramlási sebesség működését, a konyhai csap választása már nem tűnik önkényesnek. Ez az otthon egyetlen olyan pontja, ahol egy kis, jól körülhatárolható vízmennyiség valóban igényli azt a kezelést, amelyet a membrán biztosít.

Az RO600 specifikációi is ezt a léptéket tükrözik: saját csapja van az otthon fő vízvezeték-rendszeréhez való csatlakozás helyett; a 2:1 tisztított víz–lefolyóba kerülő víz aránya azért marad mérsékelt, mert a kezelt víz mennyisége is mérsékelt; élő TDS-kijelzőjén pedig annak a víznek az értéke látható, amelyet valaki éppen meg fog inni, nem pedig a mosógépbe kerülő vízé. Ha otthonában minden vízvételi helyen kemény vízzel is meg kell küzdenie, ahhoz a belépési ponton vízlágyítóra, nem pedig fordított ozmózisra van szükség; az RO és a vízlágyítók együttes használatáról szóló útmutatónk bemutatja ezt a párosítást. Ha pedig vásárlás előtt szeretné összehasonlítani a felhasználási helyi, tartály nélküli rendszerek specifikációit, vásárlási ellenőrzőlistánk összegyűjti azt a nyolc specifikációt, amelyet érdemes először ellenőrizni.