Elektrolit a hidrogénes vízbe: mikor add hozzá?

Elektrolitos készítményt is adhatsz hidrogénes vízhez; itt a sorrend számít igazán: először sima vízzel futtasd le a Pulse elektrolízisciklusát, majd keverd bele az elektrolitport (vagy tedd bele a tablettát), miután a víz már elkészült. Ne tegyél semmit a palack kamrájába a ciklus előtt vagy közben. Ez a sorrend megfelel a Pulse saját GYIK-jében szereplő, kizárólag sima víz használatára vonatkozó útmutatásnak, és semmilyen pluszköltséggel nem jár, hiszen a vizet egyébként is kiöntenéd egy pohárba.

• Az 5 vagy 10 perces elektrolízisciklust kizárólag sima ivóvízzel futtasd le, majd keverd az elektrolitport vagy -tablettát az elkészült vízbe, egy pohárban.
• A kamrában lévő víznek kell valamennyi ásványianyag-tartalommal rendelkeznie ahhoz, hogy egyáltalán vezesse az elektromosságot; ez más követelmény, mint az, hogy a ciklus befejezése után koncentrált elektrolitkeveréket adj hozzá.
• A keverés vagy bárminek a vízbe dobása önmagában is mozgással jár, az oldott hidrogén mennyisége pedig nyitott pohárban már körülbelül fél órán belül észrevehetően csökken. Ezért fontosabb gyorsan elkeverni és hamar meginni a vizet, mint az, hogy melyik elektrolitkészítményt használod.
• Senki sem tett közzé mért ppb-értéket arra az esetre, amikor utólag elektrolitot kevernek a vízbe, ezért az ekkor bekövetkező veszteséget várható jelenségként kezeld, ne ismert számadatként.

Miért válogatós azzal kapcsolatban a hidrogénes vizes palack, mi kerül a kamrába?

A Pulse SPE/PEM elektrolízissel állít elő hidrogént: egy kis elektromos áram a vízmolekulákat az elektróda felületénél bontja szét, ehhez pedig az áramnak utat kell találnia a vízen keresztül. A Hydrion magyarázata arról, hogyan működnek a palackok megjegyzi, hogy az elektromos áram vezetéséhez a sima víznek is szüksége van valamennyi oldott ásványi anyagra, és a tiszta desztillált, illetve 0 TDS-értékű ioncserélt vízben az elektrolízis gyengén működik. Ez éppen az ellenkezője annak a problémának, amelyet az elektrolitpor felvet: a kamra nem általában az oldott ásványi anyagokkal összeférhetetlen, hanem a nem megfelelő folyadékot nem tűri.

A Pulse saját termékoldali GYIK-je konkrét útmutatást ad: arra kéri a felhasználókat, hogy a kamrában ne használjanak ásványvizet, szénsavas vizet vagy a sima ivóvíztől eltérő folyadékot. A Hydrion általános beállítási és tisztítási útmutatója ennél is tovább megy: a membránt és az elektródákat károsító, valamint a legtöbb garanciát érvénytelenítő folyadékok között a szénsavas vizet, a gyümölcslevet, a teát és a forró vizet is felsorolja. Az elektrolitpor nem szerepelt ebben a dokumentált felsorolásban, de koncentrált ásványi anyagok és ásványi sók keveréke, így jellegében közelebb áll a GYIK-ben már kizárt folyadékokhoz, mint ahhoz a sima vízhez, amelyre a kamrát tervezték.

A bevált sorrend: először állítsd elő, utána keverd bele

A gyakorlati megoldás közvetlenül következik ebből az útmutatásból. Töltsd meg a palackot sima vízzel, futtasd le az 5 perces ciklust az alacsonyabb dózishoz vagy a 10 perces ciklust a palack teljes koncentrációjához, majd öntsd az elkészült vizet egy pohárba, és ott keverd bele az elektrolitport, vagy inkább a pohárba tedd a tablettát, ne a palackba. Ez nem külön, kifejezetten az elektrolitporokra vonatkozóan tesztelt figyelmeztetés, hanem a gyártó meglévő, „elektrolízis közben kizárólag sima vizet használjon” utasításából és a kerülendő folyadékok listájából levont következtetés, amelyet egy olyan folyadékra alkalmazunk, amelyet ugyan nem neveztek meg, de ugyanebbe a kategóriába illik.

Ha az elektrolitot a pohárban adod hozzá, semmire sem kell várnod: a ciklus ugyanúgy 5 vagy 10 percig tart, az elektrolitpor vagy -tabletta utólagos elkeverése pedig csak néhány másodpercet vesz igénybe. Ha már van kialakult rutinod a Pulse beállításával és napi tisztításával kapcsolatban, csak azt kell megváltoztatnod, hogy a rutin melyik pontján adod hozzá az elektrolitot.

Hogyan hat az elektrolitok elkeverése az imént előállított hidrogénre?

Az elektrolitok olyan ásványi anyagok, amelyek elektromos töltést hordoznak a testfolyadékokban; ilyen például a nátrium, a kálium, a kalcium, a magnézium, a klorid és a foszfor. A sima víz nem tartalmaz belőlük számottevő mennyiséget, éppen ezért adnak hozzá az emberek külön port vagy tablettát (forrás: MedlinePlus, Elektrolitok). Ha hidrogénes vízhez adod őket, nem semlegesítik a hidrogént, és kémiai reakcióba sem lépnek vele. A hidrogénre ugyanazok a tényezők hatnak, amelyek önmagában a hidrogénes vízre is: az idő, a hő és a fizikai mozgás.

A Hydrion magyarázata arról, meddig marad meg a hidrogén a vízben szerint szobahőmérsékleten, nyitott pohárban körülbelül 30 percen belül észrevehetően csökken a mennyisége, a hő és a mozgás pedig egyaránt gyorsítja ezt a folyamatot. A por elkeverése, illetve egy tabletta beledobása és feloldódásának kivárása éppúgy mozgással jár, mint a palack megrázása vagy a víz oda-vissza öntögetése. Ezért a keverés önmagában is várhatóan valamennyi hidrogénveszteséggel jár, azon felül, amennyit a víz egyébként is elveszítene, miközben a pohárban áll.

Nincs azonban adat arra, hogy az elektrolitok elkeverése után mennyi hidrogén marad a pohárban. Független laboratórium nem vizsgálta ezt a konkrét kombinációt, és a Hydrion sem tett közzé róla mérést, ezért a korrekt válasz minőségi, nem számszerű: számíts némi veszteségre magától a keveréstől, és az erre rakódó szokásos, fokozatos csökkenésre is; ne várd, hogy az elkészült pohárban a ciklus során elért teljes ppb-értéket mérd. Mindkét hatásra ugyanaz a gyakorlati megoldás, mint általában a hidrogénes víznél: gyorsan keverd össze, majd rövid időn belül idd meg, ahelyett, hogy állni hagynád.

Ha inkább teljesen elkerülnéd ezt a kérdést: alternatívaként használj tablettát

A hidrogéntablettákkal elkerülhető a sorrend kérdése, mert nincs elektrolíziskamra, amelyre vigyázni kellene. A Hydrion H2 tabletta közvetlenül az előkészített pohár vízben oldódik fel, akkor is, ha már elektrolitport kevertél bele, mivel a tabletta hidrogéngázt bocsát a vízbe, nem pedig áramot vezet át rajta. Ez valóban más működési elv, nem pedig jobb megoldás: a tabletta minden esetben egy rögzített mennyiséget bocsát ki, bárhová teszed, míg a Pulse-nál választhatsz az 5 és a 10 perces ciklus között, a kamrába pedig a megfelelő működés érdekében továbbra is csak sima víz kerülhet. Azok az olvasók, akik az elektrolitok kérdésén túl általánosabban szeretnék összevetni a két megoldást, a Hydrion hidrogéntablettákat és hidrogénes palackokat összehasonlító útmutatójában találják meg az összehasonlítást.

Akárhogy is, az időzítésre vonatkozó szabály ugyanaz: bárhogyan került is a hidrogén a pohárba, az elektrolitok hozzáadása és a víz állni hagyása egyaránt csökkenti, hogy mennyi ideig marad oldott állapotban a hidrogén. Ezért érdemes közvetlenül ivás előtt elkeverni, nem pedig jóval korábban.

Hogyan hozhatod össze a kettőt?

Röviden: az elektrolitok és a hidrogénes víz nem zárják ki egymást, csak a megfelelő sorrendben kell hozzáadni őket: először sima víz kerüljön a ciklusba, majd utólag az elektrolit a pohárba; keverd össze, és ne várj sokáig az ivással. Így a Pulse-nál betartod a dokumentált, víztípusra vonatkozó útmutatást, és nem teszel egy új, nem tesztelt tényezőt az egyféle folyadékhoz tervezett kamrába. Ha azt szeretnéd eldönteni, melyik ciklushossz illik a rutinodhoz, mielőtt ezt a lépést is beiktatnád, a Pulse termékoldalán egymás mellett találod az 5 és 10 perces lehetőségeket. Ha szeretnéd a lehető legtöbb hidrogént megőrizni, miután már a pohárba került, az ivási technikáról szóló útmutató ugyanezt az időzítési kérdést a másik oldalról közelíti meg, azokat pedig, akiket az elektrolitok helyett az ízesítés érdekel, a citrom vagy más ízesítők hozzáadásáról szóló cikk igazítja el.