Elemi károkra szóló biztosítás: mire terjed ki, mit nem térít a vezetékes vízkár-biztosítás, és hogyan ismerhetők fel a hiányosságok

Egy fürdőszobai csőtörés és a pince külső falán át betörő heves esőzés gyakran ugyanazt a látványt hagyja maga után a nappaliban vagy a pincében: víz a padlón és átázott falak. A kárt azonban ettől még nem automatikusan ugyanaz a biztosítás téríti meg, mert az épületbiztosítás alapfedezete csak azokra az esetekre terjed ki, amikor a ház saját vezetékeiből vagy berendezéseiből szivárog ki a víz. A kívülről betörő esővíz, a túlterhelt csatornából visszaáramló szennyvíz vagy a medréből kilépő folyó okozta kárra csak egy külön megkötött, elemi károkra szóló kiegészítő biztosítás terjed ki. Ezért annak megítéléséhez, hogy egy adott kárra kiterjed-e a biztosítás, nem annyira a víz mennyiségét, hanem inkább a víz eredetét kell figyelembe venni.

• A vezetékes vízkárra szóló biztosítás az alap épületbiztosítás része, és a házon belül csövekből, fűtési vagy vízvezeték-szerelvényekből kifolyó víz okozta károkra terjed ki.
• Az elemi károkra szóló biztosítás külön kiegészítő fedezet, amely a heves esőzés, a csatorna-visszaáramlás, az árvíz, a földcsuszamlás, a talajsüllyedés, a hónyomás, a lavina és a földrengés okozta károkra terjed ki.
• Az, hogy ez a kiegészítő fedezet egyáltalán megköthető-e, és milyen díjért, a cím ZÜRS Geo szerinti besorolásától függ.
• Az épület- és az ingóságbiztosításba külön-külön kell felvenni az elemi kár fedezetet; az egyik szerződés nem foglalja automatikusan magában a másikat.

Vezetékes vízkár: mire terjed ki az alap épületbiztosítás?

A Németországban szokásos „kombinált épületbiztosítás” alapértelmezés szerint három kockázatot foglal magában: tűz, villámcsapás és robbanás; vezetékes vízkár; valamint a 8-as vagy annál nagyobb szélerősségű vihar és a jégeső (forrás: Wikipedia – épületbiztosítás). A vezetékes vízkár kizárólag olyan vízre vonatkozik, amely az épület rögzített vezetékrendszeréhez tartozó csövekből, szerelvényekből vagy csatlakozási pontokból szivárog ki, például egy szivárgó melegvízcsőből, egy hibás radiátorcsatlakozásból vagy a mosógép megrepedt bekötőcsövéből. A külön kiegészítő biztosításból eredő, ezen túlmutató kiterjesztések külön kérdést jelentenek; az alapfedezet önmagában továbbra is az épület saját vezetékrendszerére korlátozódik. A kívülről az épületbe betörő víz – például a pince külső falán vagy a kerti bejáraton át – nem tartozik ide.

Egy olyan készülék, amely figyeli a fő vízvezetéket, és szokatlan vízáramlás esetén automatikusan elzárja a vizet, például az Intelligens teljes ház vízszivárgás-érzékelő automatikus elzáró szeleppel, éppen ezt a kockázatot kezeli: a fővezetéken mért vízáramlás alapján észleli a házon belüli csöpögő vagy megrepedt csőszakaszt, és megszakítja a vízellátást, mielőtt a kisebb szivárgásból nagyobb kár keletkezne. Az esővízről, a csatornából visszaáramló vízről vagy a betörő talajvízről viszont nem ad információt, mivel ezeknek az okai kívül esnek az általa figyelt csővezetéken.

Elemi károkra szóló biztosítás: további természeti kockázatok

Az elemi károkra szóló biztosítás külön, név szerint felsorolt természeti kockázatokkal egészíti ki az épület- és az ingóságbiztosítást. A Német Biztosítók Összszövetsége (GDV) a heves esőzést, az elöntést és a csatorna-visszaáramlást, a folyók okozta árvizet, a hónyomást, a lavinát, a földcsuszamlást, a talajsüllyedést, a földrengést és a vulkánkitörést sorolja fel ezek között (forrás: GDV – Természeti kockázatok dosszié). A kiegészítő fedezet mindig csak arra a biztosításra érvényes, amelyhez megkötötték: aki az épületbiztosításához kéri, annak maga az épület lesz biztosítva; a bútorokra és az ingóságokra ugyanezt a kiegészítő fedezetet az ingóságbiztosításhoz is fel kell venni, mert az egyik szerződésben vállalt fedezet nem terjed át a másikra.

A GDV arra is felhívja a figyelmet, hogy sok háztulajdonos azt hiszi, a meglévő biztosítása már a természeti károkra is kiterjed, mivel tűz és vihar ellen védelmet nyújt. A szövetség becslése szerint azonban Németországban a háztulajdonosok mintegy felének éppen ez a kiegészítő fedezet hiányzik (forrás: GDV – Természeti kockázatok dosszié). A bérlők helyzete ettől eltér, mert őket általában csak a saját ingóságbiztosításuk érinti, maga az épület nem; a részletekről a bérelt lakásban keletkező vízkárokról szóló cikk ír.

Miért térítik meg néha, máskor pedig nem ugyanazt a pincében keletkező vízkárt?

A vízzel elöntött pince a gyakorlatban szinte mindig ugyanúgy néz ki, függetlenül attól, honnan származik a víz. A biztosító számára azonban kizárólag az ok számít, nem a következmény. Ha egy házon belüli, megrepedt bekötőcsőből folyik ki a víz, az vezetékes vízkár, és az alapfedezet része. Ha viszont heves esőzéskor a csatornarendszerből szennyvíz áramlik vissza a pincébe, az csatorna-visszaáramlásnak minősül, és az elemi károkra szóló biztosítás körébe tartozik. Ha egy folyó kilép a medréből, vagy a ház előtt összegyűlő felszíni víz betör az épületbe, az szintén elemi kár, nem pedig vezetékes vízkár.

Csatorna-visszaáramlás: amikor visszafelé áramlik a szennyvíz

Csatorna-visszaáramlás akkor alakul ki, ha a heves esőzés vagy egy dugulás túlterheli a csatornarendszert, és a szennyvíz a csatlakozó házi vezetékeken keresztül visszafelé, az épület irányába áramlik, rendszerint az úgynevezett visszaáramlási szintig (forrás: Wikipedia – visszaáramlás elleni védelem). Elsősorban a visszaáramlási szint alatt található lefolyók érintettek, például egy padlóösszefolyó vagy egy pincében lévő vécé. A visszaáramlás megakadályozására az szennyvízvezetékbe a DIN EN 13564 szabvány szerinti visszacsapó szelepeket vagy visszaáramlás-gátlókat építenek be, vagy – ami megbízhatóbb megoldás – egy szennyvízátemelő berendezést, amely aktívan a visszaáramlási szint fölé emeli a szennyvizet. Hogy az ilyen védelem kötelező-e, vagy a kártérítés feltételeként írják-e elő, azt minden biztosító a saját feltételeiben határozza meg, így önmagában a berendezés beépítése nem garantálja a kártérítést; ugyanakkor jelentősen csökkenti a csatorna-visszaáramlásból eredő károk kockázatát.

Helyszíni kockázat: mit jelent a ZÜRS Geo szerinti besorolás?

Az, hogy elemi károkra szóló biztosítás egyáltalán megköthető-e, és milyen díjért, nagymértékben függ a helyszíntől. A német biztosítási ágazat ehhez a ZÜRS Geo zónarendszert használja, amely minden címet a statisztikai árvízgyakoriság alapján négy kockázati osztály egyikébe sorol: a GK4 osztályban átlagosan 10 évente egyszer fordul elő árvíz, a GK3 osztályban 10–50 évente, a GK2 osztályban 50–200 évente, a GK1 osztályban pedig ritkábban, mint 200 évente egyszer (forrás: Wikipedia – elemi károkra szóló biztosítás). A GK3 és GK4 osztályban a díj gyakran olyan magas, hogy sok háztartás számára alig éri meg megkötni a biztosítást, még akkor is, ha a szerződést hivatalosan felkínálják.

A ZÜRS Geo a víz közelségétől függetlenül a heves esőzés kockázatát is értékeli, mégpedig három külön osztályban: Németország címeinek mintegy 12%-a a legmagasabb, SGK3 osztályba tartozik, többnyire völgyekben vagy vízfolyások közelében; körülbelül 66% a közepes, SGK2 osztályba, sík vagy közepes és alsó lejtésű területen; mintegy 22% pedig a legalacsonyabb, SGK1 osztályba, dombtetőkön vagy a lejtők felső részén (forrás: GDV – ZÜRS Geo). Mivel mindkét besorolás beleszámít a díj kiszámításába, két szomszédos házra is nagyon eltérő ajánlatot adhatnak látszólag ugyanarra a kiegészítő fedezetre, még akkor is, ha egyik házban sem keletkezett korábban kár.

Mire érdemes figyelni a biztosítási kötvényben?

Ahelyett, hogy arra hagyatkoznánk, hogy „egyszer már átolvastuk” a biztosítást, érdemes négy konkrét pontot ellenőrizni. Először: külön-külön nézzük meg az épület- és az ingóságbiztosításban, szerepel-e kifejezetten elemi kárra vagy természeti kockázatokra szóló kiegészítő fedezet, mert az egyik szerződés nem foglalja automatikusan magában a másikat. Másodszor: ellenőrizzük, mely kockázatok szerepelnek név szerint, például a heves esőzés, a csatorna-visszaáramlás, az elöntés, a földcsuszamlás, a talajsüllyedés, a hónyomás, a lavina vagy a földrengés; ne feltételezzük, hogy az általános „viharkár” kitétel ezeket is automatikusan fedezi. Harmadszor: ha a szerződés visszacsapó szelepet vagy szennyvízátemelő berendezést ír elő, ellenőrizzük, hová kell beépíteni, és hogy karban is tartják-e, mert káresemény esetén éppen ezt a feltételt vetik össze a berendezés tényleges állapotával. Negyedszer: vízkár után még a takarítás megkezdése előtt fényképezzük le a károkat, mert ez a dokumentáció attól függetlenül hasznos, hogy végül a két biztosítás közül melyik térít.

Az üresen álló épületekre gyakran külön biztosítási feltételek vonatkoznak, amelyek túlmutatnak az itt ismertetett alapfedezeten; arról, hogy a biztosítók ilyenkor jellemzően mit követelnek meg, az üresen álló házakról és azok biztosításáról szóló cikk ír. Egyes biztosítók bizonyos záradékok feltételeként tanúsított vagy elismert vízriasztót is megkövetelnek; a szokásos követelményeket az elismert vízriasztókról szóló cikk mutatja be.

A vezetékes vízkár és az elemi kár közötti határt tehát nem a pincében lévő víz mennyisége, hanem annak kiváltó oka jelöli ki. Egy olyan készülék, amely figyeli a fővezetéket, és szokatlan vízáramlás esetén elzárja a vizet, mérsékli a vezetékes vízkár kockázatát, mivel a házon belüli megrepedt vagy csöpögő csőszakaszra reagál. Azt, hogy a heves esőzés, a csatorna-visszaáramlás vagy az árvíz okozta károkra is kiterjed-e a biztosítás, kizárólag a saját szerződés dönti el; erre csak a benne felsorolt kockázatok és feltételek alapján lehet választ kapni, nem abból kiindulva, hogy mi „kellene, hogy biztosítva legyen”. Az otthoni vízbiztonságról szóló további háttércikkeket a hírek és cikkek blogja gyűjti össze.