Hidrogénes víz és ásványvíz: két külön dolog, kombinálhatók?

Az ásványvíz és a hidrogénes víz nem egymással versengő kategória, és egyik sem helyettesíti a másik meghatározását. Az ásványvíz azt írja le, honnan származik a víz, és mit tartalmaz eleve: egy meghatározott, védett felszín alatti forrást, amelynek ásványianyag-összetételének a forrástól a palackig változatlannak kell maradnia. A hidrogénes víz ezzel szemben valós időben, egy adott pohárban mérhető tulajdonságot ír le: azt, hogy jelenleg mennyi oldott molekuláris hidrogén (H2) gáz van a vízben, milliárdodrészben (PPB) kifejezve. Egy palack ásványvíz hidrogénnel dúsítható, ha H2-gázt oldunk bele, ez a folyamat pedig nem változtatja meg és nem helyettesíti azt az ásványianyag-tartalmat, amely miatt eredetileg ásványvíznek számít. Ha különválasztjuk a két kérdést, amelyre ezek a kifejezések valójában választ adnak, megszűnik a versengés, és helyette egy gyakorlati kérdés kerül előtérbe: mi történik, ha kombináljuk őket?

• Más alap, más szempont: az ásványvizet a védett forrás és az állandó ásványianyag-összetétel határozza meg; a hidrogénes vizet pedig az oldott H2-gáz, amely idővel bármilyen vízből távozik, annak ásványianyag-tartalmától függetlenül.
• Az összeférhetőséget a vezetőképesség, nem a minőség határozza meg: az elektrolízissel működő palacknak szüksége van némi oldott ásványi anyagra ahhoz, hogy vezesse a hidrogént előállító áramot, ezért meghatározott, mérsékelt ásványianyag-tartományra tervezték, nem pedig tiszta vagy erősen ásványosított vízhez.
• A legtöbb ásványvíz kívül esik ezen a tartományon: egy hasonló elektrolízises palack gyártója szerint az ásványi anyagokban gazdag víz lerakódásokat okozhat a lemezeken, és lerövidítheti a készülék élettartamát; ez karbantartási kérdés, nem pedig egyszeri használatból eredő meghibásodás.
• A tabletta másképp működik: a magnéziumalapú tabletta közvetlenül reagál a vízzel, nem pedig áramot vezet át rajta, így a vezetőképességgel kapcsolatos aggályok nélkül adhat hidrogént egy pohár ásványvízhez.

Két különböző dolog, két különböző mérési mód

Ha két terméket úgy hasonlítanak össze, mintha ugyanabba a kategóriába tartoznának, az általában azt jelenti, hogy a kifejezéseket a két kérdés közül csak az egyik felől értelmezik, holott valójában két különböző kérdésre adnak választ. Az ásványvíz arra felel: „Honnan származik ez a víz, és mit tartalmaz természetes módon?” A hidrogénes víz pedig arra: „Jelenleg mennyi oldott H2-gáz van ebben a vízben?” Az első a származási helyről és az összetételről szól; ezek a forrásnál adottak, és szabályozás védi őket. A második egy olyan gázról szól, amely szinte bármilyen vízben — csapvízben, szűrt, desztillált vagy ásványvízben — jelen lehet, miután feloldódott benne, majd idővel fokozatosan távozik belőle, függetlenül attól, milyen ásványi anyagok vannak jelen. Ezért válhat egy ásványvízből hidrogénnel dúsított ásványvíz úgy, hogy közben továbbra is ásványvíz marad: az oldott hidrogén hozzáadása nem érinti az ásványianyag-összetételt, amely miatt eredetileg is ásványvízként került a polcra.

Mit árul el valójában az ásványvíz címkéje?

A polcodon álló ásványvizet nem annyira a hangzatos márkaépítés, mint inkább azok a meglehetősen szigorú szabályok határozzák meg, amelyek előírják, honnan származhat, és mit lehet vele tenni, mielőtt a palackba kerül. A természetes ásványvízre vonatkozó, uniós szabályokon alapuló előírások szerint a víznek védett felszín alatti forrásból kell származnia, ásványianyag-tartalmának és nyomelemeinek pedig a forrástól a palackig változatlanul kell megmaradniuk. Csak néhány engedélyezett kezelésen eshet át, például a vas vagy a kén eltávolításán, illetve a természetesen előforduló szén-dioxid egy részének kivonásán; ezen túl semmit sem szabad hozzáadni, kivéve a víz saját CO2-tartalmának visszapótlását a szénsavas változat esetében (forrás: The Natural Mineral Water, Spring Water and Bottled Drinking Water Regulations 2007). Az Egyesült Államokban az FDA meghatározása legalább 250 ppm összes oldott szilárd anyagot ír elő egy hasonlóan védett forrásból származó víz esetében, míg az uniós szabályok a forrásnál alkalmazható minimális kezelésre összpontosítanak, nem pedig egy rögzített ásványianyag-határértékre (forrás: Mineral water, Wikipedia).

Ez a szabályozási meghatározás nem garantálja, hogy minden márka ásványianyag-tartalma egységesen magas legyen. A palackozott ásványvizeket vizsgáló áttekintések szerint egyes márkák medián ásványianyag-tartalma alacsonyabb lehet a tipikus csapvízénél, míg más, kifejezetten ásványianyag-gazdag márkáké meghaladja az 1000 ppm összes oldott anyagot (forrás: Mineral water, Wikipedia). Tehát ha egy összehasonlítás abból indul ki, hogy az ásványvíz mindig „ásványi anyagokban gazdag”, ez a feltételezés már azelőtt sem állja meg a helyét, hogy szóba kerülne a hidrogén.

Használható ásványvíz elektrolízissel működő hidrogénes vizespalackban?

A legtöbben valójában erre a gyakorlati kérdésre keresik a választ, amikor a kétféle vizet egymással állítják szembe: működtethető-e a konyhádban lévő palack azzal a vízzel, amit amúgy is iszol? Egy olyan palack, mint a Hydrion Core, SPE/PEM-elektrolízissel bontja fel a vizet, és old H2-gázt bele. Ennél tehát nem az számít, hogy mennyire „jó” a víz, hanem a vezetőképessége. A tiszta víz önmagában alig vezeti az elektromosságot: nagyjából százezredannyi áramot vezet, mint a tengervíz, mert nagyon kevés benne az elektromos töltést hordozó oldott ion (forrás: Electrolysis of water, Wikipedia). Ezért tervezik az elektrolízises palackokat meghatározott, mérsékelt mennyiségű oldott ásványi anyagot tartalmazó vízhez, nem pedig desztillált vagy ultratiszta vízhez. Erről a tervezési korlátról bővebben olvashatsz a miért van szükségük a hidrogénes készülékeknek desztillált vagy tiszta vízre című cikkünkben, a teljes vezetőképességi skálát pedig a meglévő TDS-magyarázó cikkünk ismerteti.

A legtöbb palackozott ásványvíz jóval több oldott anyagot tartalmaz ennél a tervezett tartománynál. A betáplált vízben lévő idegen ionok idővel hatással lehetnek az elektrolizáló cella membránjára, csökkentve annak élettartamát és hatékonyságát (forrás: Electrolysis of water, Wikipedia). Egy hasonló SPE/PEM-palack gyártója ezért csapvíz helyett szűrt, desztillált vagy fordított ozmózissal tisztított vizet javasol, és arra figyelmeztet, hogy a csapvízben lévő ásványi anyagok és vegyi anyagok lerakódásokat okozhatnak, amelyek lerövidítik a készülék élettartamát, és gyakoribb tisztítást tesznek szükségessé (forrás: Echo Flask FAQ). Ez az ismételt használat során fokozatosan kialakuló karbantartási probléma, nem pedig annak bizonyítéka, hogy egyetlen palack ásványvíz azonnal károsítja a készüléket: más helyzet, ha egyszer, egy olyan napon használod benne az ásványvizet, amikor nincs kéznél más, mint ha mindennapi szokássá teszed.

Miért nem automatikusan jobb ezeknél a készülékeknél a „több ásványi anyag”?

Csábító lehet arra gondolni, hogy a több oldott ásványi anyag jobb vezetőképességet, így jobb teljesítményt jelent, ez a gondolatmenet azonban figyelmen kívül hagyja, hogy mire tervezték valójában a készüléket. Az elektrolízises palack belső lemezeit egy meghatározott vezetőképességi tartományra tervezték, és ha jóval e fölé mész, attól nem lesz hatékonyabb a hidrogéntermelés; csupán több olyan ion kerül a rendszerbe, amely ismételt ciklusok során elszennyezheti a lemezeket. A milyen vizet használj hidrogénes palackban: csapvizet, palackozottat, szűrtet vagy desztilláltat című teljes összehasonlításunk bemutatja, hogyan érvényesül ugyanez más, mindennap használt vízforrások esetén, és ugyanarra a következtetésre jut: a gyártó által javasolt tartományt kell követni, nem azt a feltételezést, hogy „minél több az ásványi anyag, annál jobb”.

A magnéziumos hidrogéntabletta más elven működik

A Hydrion H2 tabletta egészen más mechanizmussal kerüli meg a vezetőképesség kérdését. A vízbe merülő elektródán átvezetett elektromos áram helyett a magnéziumalapú tabletta közvetlenül reagál a vízzel, amelybe beleejtik, és oldódás közben hidrogént bocsát ki. Mivel a vízben nincs hosszabb ideig membrán vagy elektródlemez, az elektrolízises palackokra jellemző lerakódási és vezetőképességi problémák nem ugyanúgy vonatkoznak a tablettára. Ez kiszámíthatóbb megoldássá teszi a tablettát, ha kifejezetten egy pohár ásványvízhez szeretnél hidrogént adni, hiszen így nem kell egy meghatározott vezetőképességi tartományra tervezett készülékkel olyan vizet kezelned, amelyet teljesen más célra palackoztak.

Végül is melyikhez érdemes nyúlnod?

Az őszinte válasz attól függ, hogy valójában melyik kérdésre keresed a választ. Ha meghatározott, ismert ásványianyag-összetételre vágysz, akkor az általad már megbízhatónak tartott ásványvíz önmagában is megbízhatóbb választás marad; a hidrogén hozzáadása nem javítja és nem helyettesíti ezt az összetételt. Ha oldott hidrogént szeretnél, akkor érdemes röviddel az előállítása után meginni a vizet, mivel a H2 olyan gáz, amely idővel bármilyen vízből távozik, függetlenül attól, hogy a víz eredetileg mennyire volt gazdag vagy szegény ásványi anyagokban. Elektrolízises palack esetén a gyártó által meghatározott víztípus használatával kiszámítható marad a teljesítmény és a karbantartás is. Ha az alapokkal kezdenéd, olvasd el általános útmutatónkat arról, mi a hidrogénes víz, valamint az SPE/PEM-elektrolízisről szóló magyarázó cikket. Ha kifejezetten egy pohár ásványvízhez szeretnél hidrogént adni, egy olyan tabletta, mint a Hydrion H2, teljesen kiküszöböli a vezetőképesség kérdését; ezt érdemes figyelembe venni, ha az ásványvíz már a mindennapi rutinod része, és ezen nem szeretnél változtatni.