Jó a fordított ozmózisos víz a növényeknek? Kevés ásványi anyag, tápoldat és gyakorlati tippek

Az, hogy jó-e a RO-víz a növényeknek, attól függ, milyen növényeket öntözöl, és mit teszel utána, nem pedig egyetlen igen-nem választól. A membrán a csapvízben lévő szennyező anyagokkal együtt az oldott ásványi anyagokat is kiszűri, ezért a RO-víz szinte teljesen ásványianyag-mentesen indul. Azoknak a növényeknek a szűk csoportja számára, amelyeknek valóban gondot okoz a hagyományos csapvíz, ez a közel nulla ásványianyag-tartalom valódi előny. A legtöbb elterjedt szobanövény esetében viszont ezzel észrevétlenül egy olyan kalcium- és magnéziumforrás is megszűnik, amelyet addig véletlenül kaptak meg, így általában fontosabbá, nem kevésbé fontossá válik a teljes értékű tápoldat. A hidroponikus termesztők többnyire egészen más okból kedvelik a RO-vizet: ismert és kiszámítható kiindulási alapot ad a tápanyagok adagolásához.

• A fordított ozmózis egyszerre távolítja el a szennyező anyagokat és azokat az ásványi anyagokat, amelyeket a növények valóban hasznosítani tudnak, ezért a „tisztított” víz nem automatikusan jobb minden növénynek.
• A húsevő növények és néhány fluoridérzékeny szobanövény a legvilágosabban dokumentált példák arra, hogy az ásványi anyagoktól mentes víz mérhetően segít.
• Ha egy átlagos szobanövényt RO-vízzel kezdesz öntözni, általában több feladat hárul a tápoldatra, mint korábban a csapvízre, amely ezt addig véletlenül elvégezte.
• A hidroponikus termesztők éppen az ellenkező okból részesítik előnyben a RO-vizet: az alacsony, ismert kiindulási érték kiszámíthatóvá teszi a tápoldat adagolását.

Mit távolít el valójában a fordított ozmózis a vízből?

A fordított ozmózisos rendszer központi eleme, a membrán olyan apró pórusokon kényszeríti át a vizet, amelyek szinte mindent visszatartanak, ami fel van oldva benne. Ez az eljárás lényege: nem válogatja külön a kiszűrendő szennyező anyagokat azoktól az ásványi anyagoktól, amelyeket a növény hasznosítani tudna. A fordított ozmózis leírása szerint az eljárás egyszerre távolítja el a káros szennyező anyagokat és a hasznos ásványi anyagokat, mivel a membrán a részecskék mérete és elektromos töltése alapján működik, nem pedig aszerint, hogy a visszatartott anyag hasznos-e annak, aki később felhasználná.

Az összes oldott anyag, vagyis a TDS mérése teszi kézzelfoghatóvá az „alacsony ásványianyag-tartalmú” kifejezést, nem csupán egy termékoldalon szereplő szófordulattá. Az összes oldott anyag meghatározása szerint ez az érték a vízben oldott szervetlen és szerves anyagok összességét adja meg; jellemző összetevői közé tartozik a kalcium, a nátrium, a kálium, a klorid, a nitrátok és a foszfátok, amelyek közül több növényi tápanyagként is szolgál. Egy tartály nélküli rendszer, például a Hydrion Purity RO600 | Pult alatti fordított ozmózisos víztisztító, tartály nélküli, 600 GPD, okos TDS-kijelző, közvetlenül megmutatja ezt az értéket, mivel az okos kijelző méri a csapból kifolyó víz aktuális TDS-értékét.

Ez az összefoglaló szándékosan rövid. Ha részletesebben megismernéd a membrán egyes szűrési lépéseinek működését, olvasd el ezt: A fordított ozmózis magyarázata: teljes útmutató a RO-víz szűréséhez. Ha pedig szeretnéd megtudni, hogyan értelmezd önmagában a TDS-értéket, olvasd el ezt: Mi az a TDS a vízben? Mérőműszer-értékek, megfelelő szintek és gyakori tévhitek.

Mely növények kedvelik valójában az ásványi anyagoktól mentes vizet?

A húsevő növények a legvilágosabb példa

A legtöbb húsevő növény, köztük a harmatfű, a kancsóka és a Vénusz légycsapója is, tápanyagszegény, savas lápi talajban fejlődött ki. Emiatt rendkívül mészkerülők: szokatlanul érzékenyek a kalciumra és más ásványi anyagokra, amelyek a hagyományos talajban és vízben megtalálhatók. A húsevő növényekről szóló leírás szerint az ilyen fajoknak esővízre, illetve desztillált vagy fordított ozmózissal ionmentesített vízre van szükségük, mert a hagyományos csap- vagy ivóvíz ásványianyag-tartalma – különösen a kalciumsók – idővel felhalmozódik a termesztőközegükben, és akár el is pusztíthatja a növényt. Ha légycsapód, harmatfüved vagy kancsókád van, ez az egyetlen eset az itt bemutatottak közül, amikor az ásványi anyagoktól mentes víz inkább követelmény, mint egyszerűen előnyös választás.

Fluoridérzékeny levéldísznövények

A gyakori szobanövények egy kisebb csoportja kifejezetten érzékeny a fluoridra, amelyet sok települési vízellátásban hozzáadnak a vízhez, vagy amely természetes módon is jelen van benne. A zöldike, vagyis a Chlorophytum comosum a legvilágosabban dokumentált példa: a Chlorophytum comosumról szóló leírás szerint a növény érzékeny a csapvízben lévő fluoridra, amely gyakran a termesztők által ismert, barna, perzselt hatású levélcsúcsokat okozza. Mivel a RO-membrán a többi általa kiszűrt oldott ionnal együtt a fluorid mennyiségét is csökkenti, ha fluoridérzékeny növényt RO-vízzel öntözöl, elkerülheted ezt a konkrét terhelést.

Ez azonban szűkebb körű megállapítás, mint egy minden szobanövényre érvényes általános szabály. A legtöbb elterjedt faj, köztük a szobafutóka, a vitorlavirág és a pozsgások, nem mészkerülő, és gond nélkül elviseli a hagyományos csapvíz ásványianyag-tartalmát, így a RO-vízre váltás náluk inkább választás kérdése, nem pedig dokumentált szükséglet.

Miért van szüksége a legtöbb szobanövénynek tápoldatra akkor is, ha RO-vízre váltasz?

Csábító úgy értelmezni a „nincs semmi feloldva a vízben” állítást, hogy „nincs szükség semmi másra”, de ez éppen fordítva működik. A hagyományos csapvíz soha nem működött tápoldatként; minden öntözéskor csupán véletlenszerűen juttatott egy kis, folyamatos kalcium- és magnézium-utánpótlást a virágföldbe. A legtöbb termesztő erre nem is gondolt, mert ez az utánpótlás mindig magától értetődően rendelkezésre állt. Ha RO-vízre váltasz, ez a folyamatos utánpótlás megszűnik, a növény alapvető kalcium- és magnéziumigénye azonban nem, így ezeknek az ásványi anyagoknak ezután is valahonnan származniuk kell, hiszen maga a víz már semmit sem biztosít belőlük.

Egyszerű döntési szempont: a termesztőközeget tápoldatozd, a vizet ásványianyagokkal dúsítsd, vagy tedd mindkettőt

Két különböző megközelítés is megoldja ugyanazt a hiányt, és a legtöbb termesztőnek elég az egyik. A teljes értékű, a szokásos nitrogén-foszfor-kálium értékek mellett kalciumot és magnéziumot is feltüntető tápoldat a gyökérnél pótolja a hiányt, a növénynek már megfelelő tápoldatozási rend szerint. A fordított ozmózis membránja után beszerelt, beépített lúgosító ásványi szűrő – például a Hydrion TAM3 lúgosító ásványi szűrő – ehelyett magába a vízbe juttat vissza kalciumot, magnéziumot, káliumot és cinket, és 7,5 fölé emeli a pH-értékét. Így minden öntözéskor már eleve kerül valamennyi ásványi anyag a vízbe, még mielőtt a tápoldat szóba kerülne.

Egyik megoldás sem feltétlenül szükséges önmagában: aki bőségesen tápoldatoz, ásványi anyagokkal való visszadúsítás nélkül is használhatja a vizet, aki pedig ásványi anyagokkal dúsítja a vizet, enyhébb tápoldatozással is beérheti. A Ásványianyag-cseppek vagy beépített ásványi szűrő RO-vízhez: hogyan válassz? című cikk részletesebben összehasonlítja az ásványianyag-cseppeket és az olyan beépített szűrőket, mint a TAM3, és azt is bemutatja, mikor célszerű az egyiket vagy a másikat választani. A RO-víz ivási célú, nem pedig növényekhez történő ásványianyag-utánpótlásáról a Miért és hogyan dúsítsuk újra ásványi anyagokkal a RO-vizet? pH, íz és ásványi anyagok című cikkben olvashatsz. Ebből a részből azt érdemes megjegyezni, hogy ha egy szobanövényt hónapról hónapra kizárólag tápoldat nélküli RO-vízzel öntözöl, nem jut hozzá ahhoz a kalciumhoz és magnéziumhoz, amelyet korábban véletlenül megkapott.

Fordított ozmózisos víz hidroponikus termesztéshez

A hidroponikus termesztésből kimarad a talaj, vele együtt pedig az a pufferhatás is, amelyet a virágföld általában biztosít a pH-érték vagy a tápanyag-koncentráció hirtelen változásaival szemben. A hidroponikáról szóló leírás szerint a hidroponikus tápoldatok nem rendelkeznek a talaj kationcserélő képességével, ezért a termesztők a tápoldat koncentrációját közvetlenül, elektromosvezetőképesség-mérővel követik, ahelyett, hogy a termesztőközegre bíznák az értékek kiegyenlítését. Éppen ezért számít itt jobban az alacsony és ismert kiindulási érték, mint egy cserépben nevelt szobanövénynél: ha a kiinduló víz már eleve kiszámíthatatlan mennyiségű ásványi anyagot tartalmaz a csapból, a rá adagolt tömény tápoldat mellett nem lehet megbízhatóan megállapítani, hogy a végső mérési érték mekkora részét adták a tápanyagok, és mekkora részét a vízzel érkező ásványi anyagok.

Ha RO-vízzel indulsz, és közben figyeled az aktuális TDS-értéket, ez megváltozik. A termesztő még a keverés előtt ellenőrizheti, hogy a kiindulási érték közel van-e a nullához, majd az adagolás után megmérheti a vezetőképességet vagy a TDS-értéket, biztosabb lehet abban, hogy az eredmény a tápoldatot tükrözi, nem pedig a csapvízből származó, ismeretlen mennyiséget.

Mi a helyzet a leeresztett vízzel?

Minden fordított ozmózisos rendszer a szűrés részeként valamennyi vizet a lefolyóba vezet, miközben a többit megszűri. Egy tartály nélküli rendszer, például az RO600 esetében a tisztított víz és a leeresztett víz aránya nagyjából 2:1, vagyis a lefolyócsövön több víz távozik, mint amennyi szűrt víz a csapból kifolyik. Ez a leeresztett víz nem valamilyen különleges módon szennyezett: ugyanaz a csapvíz, amiből kiindultál, csak nagyobb koncentrációban tartalmazza azokat az anyagokat, amelyeket a membrán visszatartott, köztük ugyanazokat az ásványi anyagokat és az eredetileg is jelen lévő szennyező anyagokat.

A legtöbb hagyományos kerti növény esetében a leeresztett víz ésszerű módja annak, hogy ne öntsd egyenesen a lefolyóba. Más a helyzet a korábban említett mészkerülő és fluoridérzékeny növényekkel: őket továbbra is a szűrt vízzel kell öntözni, mivel a koncentrált leeresztett víz többet, nem pedig kevesebbet tartalmaz abból, amire érzékenyek. A leeresztett víz egyik esetben sem tápanyagforrás, és hiba lenne tápoldat helyettesítőjeként kezelni, függetlenül attól, milyen növényeket öntözöl vele.

Döntsd el, mi megfelelő az általad nevelt növényeknek

Mindez nem jelent egyetlen, a lakás összes növényére érvényes szabályt. Ha már van RO-vízcsapod a konyhában, a gyakorlatban nézd meg az aktuális TDS-értéket, majd növényenként döntsd el, hogy a termesztett fajtáknak teljes értékű tápoldatra, a TAM3-hoz hasonló beépített szűrőre vagy mindkettőre van-e szükségük. A húsevő és fluoridérzékeny fajokat a szűrt oldalról öntözd; a legtöbb más szobanövény bármelyik vízzel öntözhető, amennyiben a tápoldatozási rend figyelembe veszi azokat az ásványi anyagokat, amelyeket a víz már nem biztosít. A Hydrion Purity RO600 | Pult alatti fordított ozmózisos víztisztító, tartály nélküli, 600 GPD, okos TDS-kijelző kijelzője megkönnyíti az első lépést, vagyis a tényleges TDS-érték leolvasását, így ezt még bármelyik növény megöntözése előtt egyszerűen ellenőrizheted.