Mi az a lúgosító vízszűrő? Kancsók, ionizálók és utószűrők

A „lúgosító vízszűrő” kifejezést három különböző készüléktípusra használják, ezért vásárláskor először azt kell kideríteni, hogy egy adott termék valójában melyik típusba tartozik. A kancsó vagy a kis méretű, sorba köthető szűrőbetét úgy emeli a pH-t, hogy a víz áthaladásakor ásványi követ, általában kalcitot old bele a vízbe. Az elektromos, pulton elhelyezhető vízionizáló egészen mást csinál: áramot vezet át a vízen, és egyetlen vízáramot savas és lúgos részre bont, új ásványi anyagok hozzáadása nélkül. A fordított ozmózisos rendszer után beszerelt, kompakt szűrőbetét pedig egy harmadik típus: az a feladata, hogy visszapótolja azokat az ásványi anyagokat, amelyeket az RO-membrán éppen eltávolított, nem pedig az, hogy elsősorban a csapvizet kezelje. Egyik sem a másik kisebb vagy olcsóbb változata: különböző problémákra kínálnak megoldást, és a dobozon feltüntetett pH-érték önmagában nem árulja el, hogy melyiket nézi.

• A kancsók és a sorba köthető szűrőbetétek kalcit vagy hasonló ásványi szűrőközeg vízbe oldásával emelik a pH-t, ami mellékhatásként a víz keménységét is növeli.
• Az elektromos vízionizálók nem adnak hozzá semmit a vízhez: elektrolízissel savas és lúgos oldalra bontják a bejövő vízáramot, felhasználva a forrásvízben már meglévő ásványi anyagokat.
• A fordított ozmózis után beszerelt utószűrők, például a TAM3, visszapótolják az RO-membrán által néhány pillanattal korábban eltávolított ásványi anyagokat és pH-t, tehát más problémát oldanak meg, mint a másik két típus.
• A pH-érték önmagában nem árulja el, hogy mennyi ásványi anyag van oldott állapotban a mintában; két, azonos, 9-es pH-értéket feltüntető termék nagyon különböző módon változtathatta meg a vizet.
• Az elektrolizált vízzel kapcsolatos, szaklektorált kutatásokban az oldott hidrogén, nem pedig a pH az a változó, amelyet mért hatásokkal hoztak összefüggésbe, a nagyon magas pH-beállításokhoz pedig dokumentált figyelmeztetések kapcsolódnak.

Mit értenek az emberek a „lúgosító vízszűrő” kifejezés alatt?

A félreértés már magából az elnevezésből adódik. Aki három terméket hasonlít össze – egy cserélhető szűrőbetétes kancsót, egy két kifolyóval rendelkező, dobozszerű pulton elhelyezhető készüléket és egy mosogató alá szerelhető rövid hengert –, annak a „lúgosító” szó önmagában nem árulja el, melyik milyen mechanizmussal működik, hiszen mindhármat ugyanazzal, a pH-ra és az ásványi anyagokra utaló szóhasználattal reklámozzák. Ez más kérdés, mint amire az áruházunk már választ adott egy másik cikkben: hogy a hidrogénes víz vagy a lúgos víz tesz-e többet egy italként – ez a kérdés abból indul ki, hogy már tudja, melyik termék melyik. Itt a cél szűkebb: megérteni, hogy egy adott „lúgosító vízszűrő” valójában mit változtat meg a vízben, mert ettől függ, hogy megoldja-e az Ön problémáját. Ilyen lehet például az ásványi anyagok nyers csapvízbe oldása, vagy a néhány centiméterrel feljebb lévő fordított ozmózisos membrán által eltávolított ásványi anyagok visszapótlása.

Ásványi anyagokat tartalmazó és kalcitos kancsós szűrők

Mi van valójában a szűrőbetétben?

A legtöbb kancsós és kis méretű, sorba köthető „lúgosító” szűrőbetét két szűrési szakaszból áll: aktív szénből, amely csökkenti a klóros ízt, a szagot és bizonyos szerves vegyületek mennyiségét, valamint egy kalcitból vagy hasonló lúgosító szűrőközegből álló ásványi szakaszból. Amikor a víz áthalad ezen a közegen, egy kis mennyiség feloldódik belőle, kalciumot és gyakran magnéziumot juttatva a vízbe, és emelve annak pH-értékét.

Ennek a reakciónak természetes határa van. A kalcit csak addig oldódik tovább, amíg a rajta áthaladó víz savas, vagyis nagyjából 7-es pH alatti; a reakció lelassul, ahogy a víz megközelíti a semleges értéket (forrás: Mid-Atlantic Water: hogyan működik a savsemlegesítő). Ez a korlát az oka annak, hogy ezek a szűrők általában mérsékelten, viszonylag kiszámítható mértékben emelik a pH-t, nem pedig korlátlanul, minden újratöltéssel tovább növelik.

Vásárlás előtt érdemes ismerni a kompromisszumot: ugyanaz a kalcium, amely emeli a pH-t, a víz keménységét is növeli, az ásványi szűrőközeg pedig használat közben fogy, ezért a pH-ra gyakorolt hatása a szűrőbetét elöregedésével gyengül. Végül ki kell cserélni, ha azt szeretné, hogy továbbra is úgy működjön, mint újkorában.

Elektromos vízionizálók: elektrolízis, nem szűrés

Az elektromos vízionizáló egészen más módon emeli a pH-t. Nem szűr ki semmit, és nem ad hozzá új ásványi anyagokat; ehelyett áramot vezet át a bejövő vízen, a két elektróda közötti membrán pedig elkülöníti a két keletkező vízáramot, így az egyik oldalon savas, a másikon lúgos víz távozik. A lúgos oldalon mért pH-érték a különböző vizsgálatokban és készülékeknél széles tartományban változik: nagyjából 8,5-től 11 fölötti értékig terjedhet. Ez a készüléktől, valamint attól függ, hogy a forrásvíz mennyi ásványi anyagot tartalmaz, mivel az elektrolízishez már eleve jelen lévő oldott ionokra van szükség. Ezért a folyamat a forrásvízben található ásványi anyagoktól függ, nem pedig újakat juttat a vízbe, ahogy a kalcit teszi (forrás: LeBaron és munkatársai, 2022, International Journal of Molecular Sciences).

Ugyanez az áttekintés arra is magyarázatot ad, miért keverik össze a marketinganyagokban a lúgosságot a hidrogénes vízzel: az elektrolízis valóban old valamennyi hidrogéngázt a katódoldali vízáramban, az áttekintés azonban azt találta, hogy a mért hatásokkal maga az oldott hidrogén járt együtt, nem a pH vagy az elektródák által létrehozott ORP-érték. Ellenőrzött összehasonlításokban önmagában a lúgos pH nem mutatott előnyt, miután eltávolították a hidrogént a vízből.

Lúgosító és ásványianyag-utánpótló utószűrők fordított ozmózis után

A fordított ozmózis célja az alapos, nem pedig a szelektív szűrés: a membrán szinte mindent eltávolít a vízben oldott anyagok közül, a hagyományos csapvíz ízét adó kalciumot és magnéziumot is. Ezért írják le az RO-víz ízét gyakran laposként vagy enyhén fanyar ízűként, amikor közvetlenül a csapból folyik.

A membrán utáni szűrőt utolsó szűrési fokozatként szerelik be, hogy ezekből valamennyit visszapótolja. A Hydrion TAM3 lúgosító ásványi szűrő egy példa erre: a termékoldal leírása szerint háromfokozatú szűrőbetétet kifejezetten az RO-rendszer ezen pontjára tervezték. A szénblokk javítja az ízt, a lúgosító szűrőközegből álló szakasz a termékoldal szerint 7,5 fölé emeli a pH-t, az ásványianyag-visszapótló réteg pedig a leírás szerint kalciumot, magnéziumot, cinket, vasat, nátriumot és foszfort juttat vissza a vízbe. Ezek az adatok az eladó saját leírásából, nem pedig független laboratóriumi jelentésből származnak, ezért a gyártó által megadott tervezési célként kezelje őket, ne igazolt mérési eredményként.

Ezt a típust az különbözteti meg a másik kettőtől, hogy milyen vízzel dolgozik: nem úgy kezeli a nyers csapvizet, mint a kancsó, hanem annak a víznek állítja helyre a pH-ját és ásványianyag-tartalmát, amelyből az RO-szakasz néhány pillanattal korábban mindkettőt eltávolította. Ezért írja a termékoldal azt is, hogy a TAM3 várhatóan emeli az RO-víz TDS-értékét: a mérőműszeren egyszerűen így mutatkozik meg az ásványi anyagok visszapótlása, nem pedig annak jele, hogy valami elromlott. Ha részletesebben szeretné megérteni, miért pótolják vissza az ásványi anyagokat az RO-vízbe, és ez hogyan hat a pH-ra és az ízre, olvassa el az áruház útmutatóját az RO-víz ásványianyag-visszapótlásáról.

Mit árul el és mit nem árul el a pH-mérés?

A pH egy 0-tól 14-ig terjedő logaritmikus skála, amely a mintában lévő szabad hidrogénionok és hidroxidionok arányát mutatja. Minden egész szám tízszeres változást jelent, az érték önmagában pedig semmit nem árul el arról, hogy mi más, illetve abból mennyi van ténylegesen oldott állapotban a vízben (forrás: USGS Water Science School).

Az Egyesült Államokban az EPA ivóvízre vonatkozó irányadó pH-tartománya 6,5–8,5, és ezt kifejezetten másodlagos, nem kötelező érvényű szabványként határozták meg, amely az ízre és a csövek korróziójára vonatkozik, nem pedig egészségügyi határérték (forrás: EPA, másodlagos ivóvíz-szabványok). Ezt érdemes észben tartani, mielőtt automatikusan jobbnak tekintené a magasabb értéket: a szabályozó hatóságok a pH-t a víz esztétikai tulajdonságának, nem pedig egészségi állapotot mérő értéknek tekintik.

Miért nem ugyanolyan két 9-es pH-értékű víz?

Két termék teljesen eltérő módon is elérheti ugyanazt a 9-es pH-értéket. A kancsó mérhető mennyiségű kalciumot old a vízbe, amit egy TDS-mérő is kimutatna. A vízionizáló elektrolízissel is hasonló értéket érhet el, miközben ugyanaz a mérő sokkal kisebb változást jelezne, mivel az ionokat rendezi át, nem pedig újakat ad hozzá. A pH-érték önmagában nem árulja el, hogy egy adott termék melyik módon működik; éppen ezért nem helyettesíti annak ismeretét, hogy mi a működési mechanizmusa. Ha részletesebben szeretné megismerni, mit mér valójában a TDS-mérő, és mi számít jelentős változásnak, olvassa el az áruház útmutatóját a víz TDS-értékéről.

Mit mond valójában a kutatás a lúgos vízről és az egészségről?

Az ehhez a cikkhez összegyűjtött kutatások legegyértelműbb megállapítása a hidrogénre, nem pedig a pH-ra vonatkozik, ahogy azt az előző részben ismertetett áttekintés is mutatja. Érdemes ezt elkülöníteni azoktól a marketingállításoktól, amelyek a vízionizáló magas pH-értékének vagy ORP-értékének tulajdonítanak olyan hatásokat, amelyeket ugyanez a kutatás egészen másnak tulajdonít.

A WHO egy ehhez kapcsolódó, de másik kérdést vizsgált: vissza kell-e pótolni a sótalanítással vagy membrános kezeléssel ásványi anyagaitól megfosztott víz ásványianyag-tartalmát. Ennek oka többek között a csövek korróziójának megelőzése és a víz teljes ásványianyag-bevitelhez való hozzájárulása, nem pedig az az állítás, hogy önmagában a pH emelése egészségügyi előnnyel jár (forrás: WHO: az ásványi anyagoktól megfosztott víz egészségügyi hatásai). A lúgosító szűrők kategóriájának egy független áttekintése hasonló következtetésre jut: a magasabb pH-jú víz egészségügyi előnyeire vonatkozó bizonyítékok korlátozottak, a kizárólag a pH-ra épülő állítások pedig gyakran túlmennek azon, amit a kutatások alátámasztanak (forrás: Water Filter Guru).

Ugyanez a 2022-es áttekintés egy fontos kockázatra is felhívja a figyelmet a tartomány felső részén: a nagyjából 10-es pH fölötti elektrolizált vizet összefüggésbe hozták a kálium feldolgozásának zavarával, továbbá hosszan tartó, nagy mennyiségű használat esetén fennáll az elektróda anyagának vízbe való kioldódásának lehetősége. Ezért a vízionizáló nagyon magas pH-beállítását érdemes egy meghatározott cél érdekében hozott tudatos döntésként kezelni, nem pedig olyasmiként, amit alapértelmezés szerint a lehető legmagasabbra kell állítani.

Hogyan válasszon a három típus közül?

Nem az a hasznosabb kérdés, hogy általános összehasonlításban melyik típus a legjobb, hiszen nem ugyanarra a feladatra valók.

• Ha már használ fordított ozmózisos rendszert: azt kell eldönteni, melyik fokozat pótolja vissza a membrán által eltávolított pH-t és ásványi anyagokat. Erre való a fent leírt utószűrő, nem pedig egy általános összehasonlítás arról, hogy melyik a „legjobb lúgosító szűrő”.
• Ha hagyományos csapvizet kezelne, és egyszerű, elektromos áramot nem igénylő megoldást szeretne: az ásványi anyagokat tartalmazó vagy kalcitos kancsó kiszámíthatóan változtatja meg a pH-t, cserébe a szűrőközege fogyásával cserélni kell a szűrőbetétet.
• Ha állítható, elektromos megoldást szeretne: a vízionizáló tágabb pH-tartomány beállítását teszi lehetővé, de a csapvízben már meglévő ásványi anyagokat elektrolizálja, és ahogy magasabbra állítja a készüléket, a fent ismertetett figyelmeztetések egyre inkább érvényesek.

Ha általánosságban arra kíváncsi, hogy mely szűrőtípusok hagyják a vízben, és melyek távolítják el belőle az ásványi anyagokat, az áruház szűrt vízről és ásványi anyagokról szóló összehasonlítása az itt tárgyalt, kifejezetten lúgosító típusoknál tágabb képet ad.

Ha már tudja, hogy a termék valójában a három mechanizmus közül melyiket használja, sokkal könnyebb lesz a többi szempont összehasonlítása: a kalcitos kancsó és a vízionizáló is arra ad választ, hogy „hogyan emelhetem a csapvizem pH-ját?”, míg egy olyan utószűrő, mint a TAM3, arra, hogy „hogyan pótolhatom vissza azt, amit az imént távolított el az RO-membrán?”. Ha már van fordított ozmózisos rendszere, vagy most tervezi beszerezni, először ezt a második kérdést érdemes megoldania, mielőtt azt feltételezi, hogy a víznek ezen felül még egy extra pH-emelésre is szüksége van.