Meddig marad meg a hidrogénes víz?

Egy frissen elkészült pohár vagy palack hidrogénes víz csak korlátozott ideig őrzi meg a benne oldott hidrogén nagy részét; ennek az időtartamnak elsősorban az szab határt, mennyi levegővel érintkezik a víz, és milyen hideg. Egy nyitott pohárból távozik el leggyorsabban a gáz, a kupakig töltött és lezárt palackból lassabban, a lezárt palack lehűtése pedig még tovább lassítja a veszteséget. Ezek közül egyik lépés sem állítja meg teljesen a veszteséget, és a hűtés sem juttatja vissza a vízbe a már eltávozott hidrogént. Ha azon gondolkodsz, hogy előre elkészíts-e egy adagot, vagy idd meg, amint elkészült, röviden: maga a ciklus csak néhány percig tart, ezért ritkán van jó ok arra, hogy sokáig várj a befejezése után.

• Az oldott hidrogén a víz fölötti levegő felé mozog, ahogy bármely gáz az egyensúlyi állapotra törekszik, ezért egy soha ki nem nyitott és meg nem rázott edényből is távozik valamennyi idővel.
• Nyitott pohárból távozik el a leggyorsabban, a teljesen tele töltött, lezárt palackból lassabban, a hideg, lezárt és teli palackból pedig még lassabban.
• A lehűtés vagy a palack újbóli lezárása a további veszteség ütemét változtatja meg; a már eltávozott hidrogént nem pótolja.
• A Hydrion Core-t és a Hydrion NOVA-t is rövid ciklusokra tervezték, amelyeket fogyasztás követ, nem pedig hosszú tárolásra; a használati útmutatójuk is ezt tükrözi.

Miért nem marad meg az oldott hidrogén a vízben?

A molekuláris hidrogén (H₂) a létező legkisebb és legkönnyebb molekula, és nem úgy oldódik fel a vízben, mint az ásványi anyagok vagy az ízanyagok. Amint egy elektrolízisciklus több hidrogént juttat a vízbe annál, mint amennyit a folyadék szobahőmérsékleten és normál nyomáson stabilan magában tud tartani, a többlet úgy viselkedik, mint bármely más, ilyen körülmények között oldott gáz: oda vándorol, ahol alacsonyabb a koncentrációja. Nyitott pohár vagy palack esetén ez szinte mindig a vízfelszín fölötti légtér.

Ugyanez a kis méret az oka annak is, hogy a hidrogén a nehezebb gázoknál könnyebben mozog át a szokásos edényfalakon, kupakokon és tömítéseken, illetve azok körül. A szorosan záró kupak és a teljesen tele töltött palack jelentősen lassítja ezt, de egyik sem zárja be kémiai úton a gázt egy hagyományos palackba. Részletesebben is bemutatjuk, miért ígér túl sokat a „stabilizált hidrogén” kifejezés azzal kapcsolatban, amire bármelyik edény képes. Az általános fizikai összefüggés jól dokumentált: a kisebb, könnyebb gázmolekulák gyorsabban diffundálnak át az anyagokon, illetve gyorsabban hatolnak be azokba, mint a nagyobbak, és a közzétett permeabilitási mérések következetesen a mozgékonyabb, gyakori gázok közé sorolják a hidrogént (forrás: Permeáció – Wikipédia).

Nyitott pohár, lezárt palack vagy hűtő: mi változik valójában?

A kérdésben szereplő három körülmény háromféle mértékű levegővel való érintkezést jelent. Egy nyitott pohárból a legnagyobb vízfelület érintkezik a levegővel, és a víz fölött is több hely van, ahová a hidrogén távozhat, ezért ebben az esetben megy végbe a leggyorsabban a változás, és ezt lehet a legkönnyebben észrevenni, ha ivás előtt vársz egy ideig. A teljesen tele töltött, lezárt palackban jóval kevesebb a légtér, így a veszteség észrevehetően lassabb, mint egy nyitott pohár esetén, bár a kupak hosszabb idő alatt nem tudja teljesen megakadályozni, hogy egy ilyen kis molekula kiszökjön. A hideg víz általában több oldott gázt képes megtartani, mint a meleg, ezért a hűtőben tartott, teli és lezárt palackból még lassabban távozik a hidrogén, mint ugyanabból a szobahőmérsékleten hagyott palackból.

„Visszaállítja” a hűtő a hidrogénszintet?

A hűtés megváltoztatja a hidrogén vízből való távozásának ütemét; nem adja vissza a vízhez a hidrogént. Ha a palackból már jelentős mennyiségű oldott gáz távozott, mielőtt betetted a hűtőbe, az utólagos lehűtés nem pótolja ezt a mennyiséget, csupán a további veszteséget lassítja. A gyakorlatban tehát akkor segít a legtöbbet a hűtő, ha a palackot gyorsan, lezárva és a lehető legteljesebben teszed be, nem pedig akkor, ha egy ideje már nyitva álló, pulton hagyott poharat próbálsz megmenteni vele.

Mit jelent mindez a hidrogénes vizes palack vagy víztartály használatakor?

A Hydrion mindkét vízalapú termékét rövid, egyszeri ciklusra tervezték, nem pedig későbbi felhasználásra történő tárolásra. A Hydrion Core palack jóval öt perc alatt befejezi a ciklust, a gyártó pedig azt javasolja, hogy utána azonnal idd meg a vizet. Így ahelyett, hogy egy eltarthatósági idő megadásával válaszolna a tárolás kérdésére, az útmutató kikerüli azt.

Az ilyen palackok ugyanazon generációján végzett független laboratóriumi tesztek azt mutatták, hogy a hidrogénkoncentráció a ciklus hosszával nő: a Core 10 perces ciklus alatt nagyjából 5,85–6,05 mg/l-es értéket ért el, teljes, 20 perces ciklusa pedig megközelítette a telítettséget, 9,00–9,14 mg/l körüli értékkel. A Pulse a saját ciklusbeállításaival gyorsabban érte el a hasonló szintet (a teljes adatokért lásd a független laboratóriumi tanúsítási jelentést). Ha nem ismerősek a termékoldalakon szereplő PPB-értékek, ez a magyarázat arról, hogy mit mér valójában a PPB bemutatja, miért nem árul el önmagában mindent egy készülékről a magasabb érték.

A Hydrion NOVA víztartály ugyanezen az elven működik, csak nagyobb mennyiséggel: 10 vagy 20 perces ciklusa nagyjából 2 000–3 000 PPB-t eredményez egy teljes, 2 literes adagban, és az útmutató szerint a vizet a készítés után körülbelül 30 percen belül kell meginni. Ez az időtartam jobban illik ahhoz, ahogyan a legtöbben valóban használnak egy 2 literes víztartályt: rövid idő alatt több poharat töltenek belőle, ahelyett, hogy egész nap kortyolgatnák. Ha rövid ideig mégis tárolnod kell a vizet a ciklus befejezése és az ivás között, a veszteséget az lassítja valóban, ha az edényt a lehető legjobban a kupakig töltöd, lezárva tartod és lehűtöd. Ha egy kitöltött poharat nyitva hagysz a pulton, az mindkét szokás ellen hat. A beüzemelésről, időzítésről és tisztításról szóló átfogóbb napi rutinhoz ez a hidrogénes vizes palack használatáról szóló útmutató lépésről lépésre végigvezet a teendőkön.

Rövid válaszok

„Kimegy belőle a szénsav”, mint az üdítőből? Az alapvető folyamat hasonló, mivel az oldott gáz a levegő felé távozik, de a hidrogén nem szénsavasítja a vizet, és nem képez buborékokat úgy, mint a szén-dioxid, ezért sem pezsgés, sem ízváltozás nem figyelmeztet erre. Annak megítélésére, hogy valószínűleg mennyi távozott belőle, csak azt érdemes figyelembe venni, hogy mióta van nyitva a víz, vagy mennyi idő telt el a ciklus befejezése óta.

Elkészíthetek reggel egy adagot, és megihatok belőle estig? Akkor ihatod meg, amikor szeretnéd, de a gyártó ciklusidőre és fogyasztásra vonatkozó útmutatása alapján számíts arra, hogy idővel egyre kevesebb oldott hidrogén marad a vízben, különösen akkor, ha már kinyitottad az edényt. Ha a napirended miatt hosszú idő telik el a kitöltés és az ivás között, egyszerűbb megoldás, ha rövid ciklust indítasz ahhoz közelebb, amikor ténylegesen inni fogsz, így nem kell tárolási problémát csinálnod belőle.

Ha azon gondolkodsz, hogy előre készíts-e hidrogénes vizet, általában hasznosabb az időzítést mérlegelni, mint a tárolást. A Core-t és a NOVA-t is percekben mérhető ciklusokra tervezték, nem pedig egész napra elegendő adagok készítésére, és a frissességről és a hidrogén távozásáról szóló átfogóbb magyarázat olyan kapcsolódó tényezőket is részletesebben tárgyal, mint a rázkódás és a szélsőséges hőmérséklet, ha teljesebb képet szeretnél kapni. Ha a ciklust közvetlenül ivás előtt végzed el, nem pedig jóval korábban, azzal eléred, hogy az elfogyasztott hidrogén mennyisége közel maradjon ahhoz, amennyit a készülék eredetileg előállított.