Mikroműanyagok a csapvízben: mit tudunk, és mit kellene igazolnia a szűrőnek

A csapvízben található mikroműanyagokról nem lehet egyetlen számmal megválaszolni, mert a kifejezés a részecskeméretek széles skáláját fedi le, ráadásul az eddigi vizsgálatok különböző módszereket alkalmaznak. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a jelenlegi, korlátozott ismeretek alapján alacsonynak ítéli a kockázatot, a német vízszolgáltatók saját hálózataikban nagyon alacsony vagy nem kimutatható értékekről számolnak be, a WHO pedig egyúttal elismeri, hogy még nincs egységes mérési módszer. Ezért ha valaki olyan csapszűrőt vásárol, amely a „mikroműanyag” kifejezéssel hirdeti magát, érdemes tudnia, hogy milyen részecskeméretről van szó, milyen módszerrel végezték a vizsgálatot, és milyen régi volt a szűrőbetét a teszt idején, mert pontosan ez a három adat dönti el, hogy az állítás egyáltalán bizonyít-e valamit.

• A „mikroműanyag” nem egyetlen részecskeméretet jelöl, hanem körülbelül 0,1 és 100 mikrométer közötti tartományt, és az alkalmazott elemzési módszer pórusmérete gyakran a mérési eredményre is hatással van.
• A WHO és egyes német vízszolgáltatók jelenleg óvatosan ártalmatlannak ítélik a helyzetet, mindegyikük a rendelkezésre álló adatokra vonatkozó saját fenntartásaival.
• A nagyon apró részecskék esetében egyelőre sem megbízható kimutatási módszerek, sem szűrési vizsgálatok nem állnak rendelkezésre.
• A Hydrion csapszűrő termékoldala nem tesz állítást a mikroműanyagokról; részecskeszűrést, valamint a klór ízére és szagára gyakorolt hatást ír le.

Mit takar a „mikroműanyag” fogalma – és miért számít a részecskeméret?

A „mikroműanyag” kifejezés egyetlen, világosan körülhatárolható anyagnak hangzik, a gyakorlatban azonban széles mérettartományt fed le. A Berliner Wasserbetriebe a műanyag részecskéket méretük alapján három osztályba sorolja: a mezoplasztik részecskéi 0,1 és 5 milliméter közöttiek, a mikroműanyagok mérete körülbelül 0,1 és 100 mikrométer közé esik, ez alatt pedig, az 1 és 100 nanométer közötti tartományban kezdődik a nanorészecskék osztálya (Berliner Wasserbetriebe). Ez a besorolás nem pusztán definíció kérdése, mert meghatározza, hogy a témában megfogalmazott két állítás során valójában mit mértek.

A méret azért központi kérdés az egészségre gyakorolt hatás szempontjából, mert a szervezet eltérően veszi fel a nagyobb és a kisebb részecskéket. A WHO megállapítása szerint a körülbelül 150 mikrométernél nagyobb részecskéket az emberi szervezet nagy valószínűséggel nem veszi fel, a kisebb részecskék felvételére vonatkozó adatok pedig jóval szűkösebbek. Éppen ez a kevésbé kutatott alsó tartomány az, ahol a legnehezebb a kimutatás és a szűrés is – ez a kapcsolat határozza meg a cikk további részét.

A mérésnél hasonló elv érvényesül: egy meghatározott szűrőpórus-méretre épülő elemzési módszer elvileg nem tudja kimutatni az ennél kisebb részecskéket, függetlenül attól, hogy valójában mennyi van belőlük a vízben. A „nem találtunk mikroműanyagot” eredmény tehát először az alkalmazott módszerről árul el valamit, és csak azután magáról a vízről.

Mit mondanak a német vízszolgáltatók és a WHO a csapvízben található mikroműanyagokról?

A WHO 2019-ben, az addig rendelkezésre álló adatok legátfogóbb összefoglalójában arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi, korlátozott ismeretek alapján a mikroműanyagok az ivóvízben úgy tűnik, nem jelentenek egészségügyi kockázatot, és kifejezetten további kutatásokat sürgetett (WHO, 2019). Ez az értékelés tehát nem fenntartások nélküli megnyugtatás, hanem előzetes besorolás azon alapul, amit eddig mérni lehetett.

A Berliner Wasserbetriebe saját hálózatára vonatkozóan ennél is tovább megy: Berlin ivóvize mély talajvízből származik, amely legalább 30 méternyi talajrétegen halad át; a szolgáltató szerint ez a réteg visszatartja a fel nem oldódott részecskéket, köztük a mikroműanyagokat is. Erre alapozva a szolgáltató mikroműanyag-mentesnek nevezi a berlini ivóvizet. Ez egy adott vízgyűjtő területre és annak geológiai szűrőjére vonatkozó állítás, nem pedig általános kijelentés a németországi csapvízről.

A Gelsenwasser a halterni vízműben 2018-ban végzett saját vizsgálatáról azt írja, hogy a mért mikroműanyag-koncentrációk az analitikai vakértékek tartományába estek, vagyis azon a határon voltak, ahol a módszer még meg tudta különböztetni őket a háttérzajtól (Gelsenwasser). Három különböző forrás, három kissé eltérő állítás – és mindhárom helytálló önmagában, amíg nem általánosítjuk őket egyetlen, mindenkire érvényes ítéletté.

Miért ritkán hasonlítható össze közvetlenül két, vízben található mikroműanyagokról szóló vizsgálat eredménye?

A WHO maga is a szabványosított mérési módszerek kidolgozását jelöli meg kutatási prioritásként, ami azt jelenti, hogy a tanulmányok között egyelőre nincs ilyen egységes szabvány. Közös módszer híján két vizsgálat két számadatát csak óvatosan szabad közvetlenül összehasonlítani, még akkor is, ha mindkettőt szakszerűen végezték.

A Science Media Center szakértőket kérdezett meg a témáról; összefoglalásuk szerint az körülbelül egy mikrométernél kisebb részecskék megbízható kimutatása még nem tekinthető bevett gyakorlatnak, a megbízható szűrési vizsgálatok nagyjából 50 mikrométernél nagyobb részecskékre összpontosítanak, a megkérdezett kutatók szerint pedig 10 mikrométernél kisebb részecskékkel kapcsolatban egyáltalán nem készültek még szűrési vizsgálatok (Science Media Center). Ez összhangban van az első szakaszban ismertetett mérettartománnyal: éppen a legkisebb, legkevésbé kutatott részecskékről tudjuk a legkevesebbet, mind a szervezetben, mind a szűrőben való viselkedésük tekintetében.

Összehasonlításképpen: a WHO szerint a nagy műszaki létesítményekben, például a szennyvíztisztítás során egy további, harmadik tisztítási fokozat szűréssel a mikroműanyagok több mint 90 százalékát képes visszatartani. Ez teljesen más környezetre vonatkozó érték: nagy, többlépcsős szennyvíztisztító telepekre, nem pedig egyetlen, csapra szerelt szűrőbetétre. Nem lehet egyszerűen átvinni egy kompakt háztartási készülékre. Azt azonban jól mutatja, hogy a részecskeméret itt is meghatározó műszaki paraméter.

Mire képes mechanikusan egy csapszűrő – és mit állít valójában a Hydrion szűrő termékoldala?

A részecskeszűrő alapvetően azt tartja vissza, ami nagyobb a legkisebb hatékony pórusméreténél, és átengedi azt, ami kisebb. Ahogy az előző szakaszban leírtuk, végső soron éppen ez a két változó – a pórusméret és a hatás vizsgálatára használt módszer – határozza meg, mennyit ér egy szűrőre vonatkozó állítás.

A Hydrion kerámia és aktív szén csapszűrő termékoldala egy cserélhető szűrőbetétet mutat be, amely porózus kerámiaréteget kombinál aktív szénnel. Az oldal leírása szerint a kerámiaréteg felelős a részecskeszűrésért, míg az aktív szén célja a már kezelt csapvíz klóros ízének és szagának javítása. A termékoldal nem ad meg konkrét pórusméretet vagy vizsgálattal ellenőrzött részecskeméret-tartományt.

Miért nem számít önmagában bizonyítéknak a gyártói állítás?

A „részecskeszűrés” megfogalmazás egy működési elvet ír le, nem pedig egy vizsgálattal igazolt teljesítményhatárt. A pórusméret, a vizsgálati módszer és a teszt idején használt szűrőbetét kora nélkül ebből nem vonható le megalapozott következtetés a mikroműanyagokra vonatkozóan. A Hydrion szűrő termékoldala sehol sem említi a mikroműanyagokat, és az eszközt a már kezelt csapvíz ízének, szagának és üledékének javítására pozicionálja, nem pedig egy adott szennyezőanyag-kategóriára bevizsgált vagy tanúsított megoldásként.

A termékoldalon szereplő további fontos adatok közé tartozik az 1,2 liter/perc névleges átfolyási sebesség, a közvetlenül a csapra szerelhető, kompakt ház kézi választókapcsolóval és elektromos csatlakozás nélkül, valamint az irányadó, körülbelül hat hónapos szűrőbetét-élettartam, amely a vízminőségtől és a felhasznált víz mennyiségétől függően változhat. Ha arra kíváncsi, hogy az aktív szén változtat-e a TDS-mérő értékén, olvassa el a víz TDS-értékének jelentéséről szóló cikket: az aktív szén az ízre, a szagra és bizonyos szerves anyagokra hat, nem pedig azokra az oldott ásványi anyagokra, amelyek a TDS-értéket adják.

Három kérdés, amelyre minden, mikroműanyagokra hivatkozó szűrőreklámnak választ kellene adnia

Az előző szakaszok alapján összeállítható egy rövid, újra felhasználható ellenőrzőlista. Ha valaki mikroműanyagokra és vízszűrőre vonatkozó reklámállítást olvas, három kérdés alapján mérlegelheti.

Kérdés	Mire utal egy valódi válasz?	Mire utal a hiányzó vagy homályos válasz?
Milyen részecskeméret-tartományt vizsgáltak ténylegesen?	Egy konkrét, mikrométerben megadott tartományra, lehetőleg annak feltüntetésével, hogy a nehezen kimutatható, körülbelül 10 mikrométernél kisebb részecskéket is bevonták-e.	Csak a „mikroműanyag” szó szerepel számadat nélkül, vagy a tartomány kizárólag a nagy, könnyen kiszűrhető részecskékre terjed ki.
Milyen mérési módszerrel végezték a vizsgálatot?	Egy megnevezett, ellenőrizhető elemzési módszerre, lehetőleg a vizsgálólaboratóriumra vagy a szabványra való hivatkozással.	Egyáltalán nincs megadva módszer, vagy csak „saját tesztekre” hivatkoznak további részletek nélkül.
Milyen régi volt a szűrőbetét a vizsgálat idején?	A szűrőbetét korának megadására, mivel egy új és egy majdnem elhasználódott szűrőbetét működése nagyon eltérő lehet.	Az adat bármilyen kihagyására, ami miatt nem világos, hogy az érték a teljes használati időszakra érvényes-e.

Gyakorlatként érdemes egy tetszőleges, mikroműanyagokra hivatkozó szűrőreklámot sorról sorra összevetni ezzel a táblázattal. A „kiszűri a mikroműanyagokat” állítás csak akkor értékelhető, ha megadja a részecskeméretet, a módszert és a szűrőbetét korát is; ha e három adat közül akár egy is hiányzik, nem világos, hogy pontosan mit vizsgáltak, bármilyen meggyőzőnek hangzik is az állítás.

Hogyan értelmezze az adatokat – és mi következik ezután?

Összefoglalva: a WHO és egyes német vízszolgáltatók jelenleg inkább ártalmatlannak ítélik a helyzetet, mindegyikük a rendelkezésre álló adatokra vonatkozó saját fenntartásaival. A legkisebb részecskék kimutatása és szűrése terén fennálló hiányosságok miatt ez az értékelés a jobb módszerek megjelenésével még változhat. Ez nem ellentmondás, hanem egy olyan kutatási kérdés természetes állapota, amelynél a módszereknek még fel kell zárkózniuk a kérdéshez.

A kerámia- és aktívszén-szűrőbetéttel ellátott Hydrion csapszűrőt saját termékoldala mindennapi használatra mutatja be: a már kezelt csapvíz ízének, szagának és üledékének javítására, 1,2 liter/perc névleges átfolyási sebességgel és egy, a gyártó szerint körülbelül hat hónapig használható szűrőbetéttel. Aki érdeklődik a termék iránt, vesse össze ezeket a tulajdonságokat saját igényeivel, ahelyett hogy olyan mikroműanyag-szűrő megoldást várna tőle, amelyet maga a termékoldal sem ígér.

A szennyező anyagok tágabb köréről a európai csapvíz szennyező anyagairól szóló áttekintő cikkben olvashat, ha pedig inkább az oldott maradványok, például a növényvédő szerek miatt aggódik, a csapvízben található növényvédőszer-maradványokról szóló cikkben talál további információt. Ha inkább az egész házra kiterjedő megoldáson gondolkodik egyetlen csap szűrése helyett, az ezzel kapcsolatos szempontokat a házi vízszűrési útmutatóban találja.