Milyen íze van a hidrogénes víznek? (És mit jelent a szokatlan íz?)

Ha most készülsz először hidrogénes vizet kóstolni, a rövid válasz megnyugtató: egy megfelelően elkészített pohárnak olyan íze van, mint annak a víznek, amelyet a palackba töltöttél. Maga a hidrogén nem ad hozzá semmilyen ízt, illatot vagy utóízt. Az íz attól változhat, milyen vízből indulsz ki, milyen eszköz készítette, és esetenként attól is, hogy olyan ízt érzel, amelynek semmi köze a hidrogénhez, mégis érdemes odafigyelni rá.

• A hidrogéngáz önmagában íztelen. A molekuláris hidrogén (H2) színtelen, szagtalan és íztelen, így sem a nyelvünk, sem az orrunk nem érzékeli.
• Egyesek lágyabb érzetet tapasztalnak a szájukban a finom hidrogén-mikrobuborékok miatt, ez azonban inkább textúraérzet, nem új íz.
• Az alapízt a kiindulási víz határozza meg, beleértve az ásványianyag-tartalmát, a kezelési előzményeit, valamint azt, hogy használat előtt hogyan tisztították meg a palackot vagy a kancsót.
• Két jellegzetes mellékízre érdemes odafigyelni: a fehérítőre emlékeztető íz klórra vagy ózonra utal, a fémes vagy keserű íz pedig általában ásványi anyagokra vagy a vízvezetékekre, nem a hidrogénre.

Röviden: a hidrogénes víznek olyan íze van, mint a kiindulási víznek

Önts egy pohár hidrogénnel dúsított vizet egy másik pohár, azonos, hozzáadott gáz nélküli víz mellé, és megfelelően kialakított eszköz esetén a kettőnek ugyanolyan ízűnek kell lennie. Amit egyesek különbségként írnak le, az néha a víz valamivel simább vagy lágyabb érzetű állaga, amit a folyadékban lévő, ivás közben mozgó apró hidrogén-mikrobuborékoknak tulajdonítanak. Ez a textúrára vonatkozó megfigyelés, nem pedig egy különálló íz bizonyítéka, és gyorsan el is tűnik, miután a víz néhány percig levegőn állt, és az oldott gáz elkezd szétoszlani benne.

Ez annak is fontos, aki azon gondolkodik, kipróbálja-e egyáltalán a hidrogénes vizet: nem kell hozzászoknod egy új ízhez. Továbbra is azt a vizet iszod, amit eddig, csak egy olyan gázzal egészíted ki, amelynek nincs saját érzékszervi jellemzője.

Miért nem ad ízt az oldott hidrogén?

A molekuláris hidrogén (H2) színtelen, szagtalan gáz (forrás: Hidrogén — Wikipédia), ezért az ízlelőreceptorok nem érzékelnek belőle semmit. Az ízlelés és a szaglás olyan molekulákra reagál, amelyek kölcsönhatásba lépnek a nyelvben és az orrjáratban lévő receptorokkal; az oldott H2 nem aktiválja ezeket az útvonalakat úgy, mint például az oldott szén-dioxid, amely a szénsavas víz bizsergető, enyhén savanykás ízét adja.

Az érintett koncentrációk is ezt támasztják alá. Egy palack, kancsó vagy tabletta a PPB-s, illetve az alacsony ppm-es nagyságrendben ad hidrogént a vízhez: ez csak nyomnyi mennyiség ahhoz képest, hogy az italod túlnyomó részét eleve víz alkotja. A hidrogén azzal a jelleggel együtt van jelen, amellyel a víz már korábban is rendelkezett, ahelyett, hogy felváltaná vagy elfedné azt. Ezért a kész ital íze továbbra is a beleöntött víztől függ, nem az elektrolízis folyamatától.

Mi változtatja meg valójában egy pohár hidrogénes víz ízét?

Ha két ember feltűnően eltérő élményről számol be ugyanannak a palackmodellnek a használatakor, a magyarázat szinte mindig a hidrogén hozzáadása előtti tényezőkben keresendő: magában a vízben vagy az eszköz állapotában, nem pedig a gázban.

Csapvíz, szűrt, palackozott vagy desztillált víz: az eszköz kiindulási alapja

Minden vízforrásnak megvan a maga ásványianyag-profilja és kezelési előzménye, még mielőtt eljutna az elektrolíziskamrába. A települési csapvíznek lehet enyhe klóros mellékíze, a helyi kezelési szinttől függően, a szűrt vagy desztillált víz pedig semlegesebb ízű. A gyártók azért javasolják a szűrt vagy tisztított víz használatát a kezeletlen csapvíz helyett, mert így két dolgot is elérhetünk: egyik töltésről a másikra állandóbb marad az íz, és idővel kevesebb ásványi lerakódás képződik az elektrolízismembránon. Arról, hogy melyik víztípus melyik eszközhöz illik, külön útmutató szól a csapvízről, a szűrt, a palackozott és a desztillált vízről, amelyeket hidrogénes palackokhoz használhatsz; röviden: ha olyan vízből indulsz ki, amelyet már eleve íztelennek találsz, az a legegyszerűbb módja annak, hogy a kész ital is íztelen maradjon.

Miért múlik el az „új palack szaga” az első néhány használat után?

Egy vadonatúj palacknak, a tömítéseinek vagy a hordtokjának az első néhány használat során enyhe műanyag- vagy gumiszaga lehet, ugyanúgy, ahogy egy új kulacsnak vagy ételtartónak is gyakran van ilyen szaga, mielőtt néhányszor elmosnánk. Ez a gyártás és a csomagolás miatti kezdeti jelenség, nem annak a jele, hogy az elektrolízis folyamata szennyezi a vizet, és rendszerint megszűnik a legtöbb használati útmutatóban javasolt első néhány feltöltési és öblítési ciklus után.

Amikor az íz nem csupán a víz jellegéről árulkodik, hanem problémát jelez

Két mellékízre érdemes különösen odafigyelni, mert ezek inkább a vízellátásra vagy az azt biztosító csőhálózatra, mintsem a palackra utalnak.

Klóros vagy „uszodavízre” emlékeztető íz

A klórt tartalmazó víz íze és szaga észrevehetően eltérhet a kezeletlen vízétől, a különbség pedig magasabb klórszint vagy nagyobb üledéktartalom esetén még kifejezettebb (forrás: CDC Healthy Water: A víz fertőtlenítése klórral és klóraminnal). Elektrolízises palackban hasonló, fehérítőre vagy uszodavízre emlékeztető mellékízt okozhat az is, ha az elektrolízis során keletkező oxigént és ózont nem választják el teljesen a hidrogénáramtól; ez az eszköz kialakításával, nem pedig a víz minőségével kapcsolatos probléma. Bármelyikről legyen is szó, a megoldást nem találgatással kell keresni: ez a részletes útmutató bemutatja, miért lehet klór- vagy ózonszagú egyes hidrogénes palackok vize, és hogyan tesztelheted a sajátodat, valamint azt is, hogyan különböztesd meg a két esetet.

Fémes vagy keserű íz

Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatalának (US EPA) az ivóvízben előforduló, kellemetlenséget okozó anyagokra vonatkozó útmutatója a fémes ízt olyan vassal, rézzel, cinkkel vagy mangánnal hozza összefüggésbe, amelynek szintje jóval az egészségügyi kockázatot jelentő érték alatt van. Az útmutató külön megjegyzi azt is, hogy az alacsony pH önmagában keserű, fémes ízt okozhat (forrás: US EPA: Másodlagos ivóvíz-minőségi előírások). Ezek az ásványi anyagok az összes oldott szilárdanyag-tartalom értékében is megjelennek; ha szeretnéd megérteni, mit mér valójában egy TDS-mérő, a víz TDS-értékét ismertető útmutató részletesebben is kitér erre. Az ilyen fémes íz a kiindulási víz vagy az azon átvezető csövek sajátosságára utal, nem az utólag hozzáadott hidrogénre.

A legegyszerűbben úgy vizsgálhatod meg bármelyik mellékízt, ha először önmagában kóstolod meg a csapvizet, még mielőtt a palack közelébe kerülne. Ha ugyanazt a klóros vagy fémes ízt érzed egyenesen a csapból töltött pohárban is, akkor az ok a vízellátásban vagy az otthoni csőhálózatban keresendő, és ezt egy hidrogénes palack vagy kancsó nem oldja meg.

Hogyan őrizheted meg az állandó ízt?

Néhány szokással eleve elkerülheted az ízbeli eltérések nagy részét, és érdemes ezeket beépíteni a rutinodba ahelyett, hogy csak utólag próbálnád kideríteni a probléma okát.

• Olyan vízzel kezdd, amelyet már eleve íztelennek találsz. A szűrt vagy tisztított vízzel még a hidrogén hozzáadása előtt kiküszöbölheted a változékonyság egyik teljes kategóriáját, és a legtöbb gyártó is ilyen bemenő vízzel tervez és tesztel.
• Az útmutatóban leírt ütemezés szerint öblítsd és tisztítsd meg az eszközt. A palackban vagy kancsóban felhalmozódó ásványi maradványok és lerakódások idővel gyakrabban okoznak mellékízt, mint maga az elektrolízis folyamata.
• Ha közvetlenül a csapvízben érzel klóros vagy fémes ízt, fordulj a helyi vízműhöz vagy egy vízvezeték-szerelőhöz, mivel ez a vízellátásra vagy a csőhálózatra utal, nem pedig olyasmire, amit egy palack ki tudna szűrni.

Az eszköz kialakítása is szerepet játszik ebben. A Hydrion Core Hidrogénes vizespalack specifikációja szerint az elektrolízis során az oxigént és az ózont elválasztja a hidrogénáramtól. A kialakítás célja tehát az, hogy oldott hidrogént adjon a vízhez anélkül, hogy a kiindulási víz meglévő ízéhez saját szagot társítana. Ez egy feltüntetett tervezési jellemző, nem pedig függetlenül ellenőrzött szagteszt, de a kérdés szempontjából ez a lényeges mechanizmus: egy olyan palack, amely úgy készült, hogy a melléktermékként keletkező gázokat távol tartsa a vízáramtól, eggyel kevesebb módon változtathatja meg a pohárban lévő víz ízét.

Ha ezt a választ egyetlen rövid mondatban szeretnéd megismerni, két tucat másik gyakori kérdés társaságában, a hidrogénes vízzel kapcsolatos GYIK gyorsabban olvasható. Ez a cikk a hosszabb változat azoknak, akik szeretnék megérteni, miért íztelen a gáz, mi alakítja valójában egy adott pohár víz ízét, és hogyan különböztethetik meg a víz megszokott jellegét az olyan íztől, amelynek érdemes utánajárni.