Tehetsz hidrogéntablettát kávéba, gyümölcslébe vagy szénsavas vízbe?

Igen, ha egy Hydrion H2 tablettát kávéba, gyümölcslébe vagy szénsavas vízbe dobsz, ugyanúgy pezsegni kezd, mint sima vízben, mert a hidrogént termelő reakciót maga a tabletta váltja ki, nem az a folyadék, amelybe kerül. Az viszont változik, hogy a keletkező hidrogénből mennyi marad ténylegesen feloldódva, mire megiszod: a hő, a savasság és a már eleve jelen lévő szénsav mind más irányba befolyásolja az eredményt. Ezeket a hatásokat nem vizsgálták közvetlenül ezekben a konkrét italokban, ezért az alábbiak kémiai alapú következtetések, nem pedig kávén, gyümölcslén vagy szénsavas vízen végzett laboratóriumi mérések.

• A tabletta pezsgését a magnézium és a tablettába épített sav reakciója okozza, ezért bármilyen folyadékban reagál, nem csak vízben.
• A savasabb italok, például a kávé vagy a gyümölcslé, felgyorsíthatják a reakciót, de a gyorsabb reakció nem jelenti azt, hogy több hidrogén oldódik fel az italban.
• A melegebb folyadék egyszerűen kevesebb oldott gázt képes megtartani, ezért a hőmérséklet nagyobb szerepet játszik a hidrogénveszteségben, mint a savasság.
• A szénsavas víz már eleve közel van a gáztartó képességének határához, így kevesebb hely marad arra, hogy a tablettából származó hidrogén feloldódva maradjon, miután az italt megbolygatjuk.
• A Hydrion útmutatója ezt a tablettát szobahőmérsékletű vagy hűvös vízben való használatra írja elő, nem kávéban, teában, gyümölcslében vagy szénsavas vízben.

Mi történik kémiai szempontból, amikor a tabletta savas italba kerül?

A Hydrion H2 tabletta a benne lévő magnézium és a készítményébe épített szerves sav reakciójával hidrogént termel, amelynek során magnéziumsó és hidrogéngáz keletkezik. A reakció a tablettába épített savtól és a folyadék víztartalmától függ, nem az ital ízétől vagy összetevőitől, ezért a tabletta szűrt vízben, narancslében és feketekávéban is reagál.

A pezsgő, hidrogéntermelő tablettákról szóló publikált kutatás megállapította, hogy az alacsonyabb környező pH felgyorsítja ugyanezt a magnézium-sav reakciót: segít feloldani a magnézium felszínén kialakuló réteget, így a felület hamarabb válik ismét reakcióképessé (forrás: Hidrogéntermelő pezsgőtabletta összeállítása és jellemzése). A kávé és a gyümölcslé is savasabb a sima víznél, ezért a beléjük dobott tabletta észrevehetően gyorsabban és hevesebben pezseghet.

Ezt a gyorsabb pezsgést könnyű jobb eredménynek vélni, pedig az erőteljes buborékképződés többnyire csak azt jelenti, hogy a hidrogén gyorsan termelődik és távozik, nem pedig azt, hogy több marad belőle feloldódva, mire belekortyolsz. A termelődés sebessége és a megmaradó mennyiség két külön dolog; a következő rész az utóbbival foglalkozik.

Miért nagyobb probléma a hő, mint a savasság?

A hőmérséklet közvetlenebbül befolyásolja, mennyi hidrogén kerül a pohárba, mint a savasság. Ahogy a folyadék melegszik, a benne oldott gázok kevésbé maradnak oldatban. Ugyanezért laposodik el percek alatt egy meleg üdítős doboz tartalma, míg a hideg sokkal tovább megőrzi a szénsavasságát (forrás: Gázok oldódása vízben, Chemistry LibreTexts). Az oldott hidrogénre is ugyanez a szabály vonatkozik, ezért a forró kávéba dobott tabletta olyan folyadékkal dolgozik, amely kevesebb gázt képes megtartani, mint ugyanaz a víz szobahőmérsékleten.

A Hydrion használati útmutatója közvetlenül ezt tükrözi: a tablettát szobahőmérsékletű vagy hűvös vízben kell feloldani, és az útmutató szerint a forró víz csökkentheti a hidrogén megmaradó mennyiségét. Mindez nem változtat azon, milyen ízű a kávé, vagy hogyan működik kávéként: egy forró ital önmagában továbbra is pontosan úgy működik, ahogy várnánk tőle. Azt viszont jelenti, hogy a tabletta címkén feltüntetett hidrogénmennyisége valószínűleg nem marad meg forró folyadékban úgy, mint hűvös vízben. Ezért a forró italban lévő hidrogént inkább olyan pluszként érdemes kezelni, amire nem lehet számítani, nem pedig garantált adagként.

Szénsavas víz: miért akadályozza a már benne lévő pezsgés az újabb pezsgést?

A szénsavas víz más problémát vet fel, mint a kávé vagy a gyümölcslé, mert eleve tartalmaz gázt. Már közel van ahhoz a szén-dioxid-mennyiséghez, amelyet az adott folyadék a hőmérsékletén és a szénsavasítás során alkalmazott nyomás mellett képes oldva tartani (forrás: Gázok oldódása vízben, Chemistry LibreTexts). Egy olyan folyadékban, amely egy adott gázból már közel a maximális mennyiséget tartja oldatban, kevesebb hely marad egy második gáz számára is. Ráadásul minden alkalommal, amikor kinyitod az üveget, kiöntöd az italból, vagy állni hagyod, a már benne lévő CO2 egy része távozik, és tovább bolygatja a folyadékot.

Ha hidrogéntablettát dobsz egy már ennyire felkavart, telítettséghez közeli folyadékba, nagyobb eséllyel távozik belőle a friss hidrogén is a CO2-vel együtt, ahelyett hogy feloldva maradna. Nincs olyan publikált mérés, amely pontosan megmutatná, mennyi hidrogén marad meg kifejezetten a szénsavas vízben, ezért ez a gázok oldhatóságán alapuló, indokolt várakozás, nem pedig pontosnak tekinthető, tesztelt érték.

Íz és gyakorlati különbségek a kávé, a gyümölcslé és a szénsavas víz között

A kávé és a gyümölcslé ízükön túl egy szempontból hasonlít egymásra: mindkettő érezhetően savasabb a sima víznél, ami összhangban van a fent leírt gyorsabb pezsgéssel, nem pedig a hidrogénhez kapcsolódó sajátos ízproblémával. Külön kérdés, hogy észrevehető-e a tabletta saját íze; ez főként attól függ, milyen erős ízű maga az ital. Az enyhe ásványos íz könnyen feltűnik egy olyan semleges italban, mint a víz, egy olyan karakteres ízűben viszont könnyen elveszik, mint a feketekávé vagy a narancslé. Aki részletesebben is utánanézne, itt olvashat arról, milyen ízűek a hidrogéntabletták, és hogyan lehet javítani rajta.

Az ízbeli különbség nem változtat azon, mennyi hidrogén marad feloldódva; ezt az ital íze helyett a hőmérséklet és a már jelen lévő gázmennyiség határozza meg. Akit kifejezetten az érdekel, hogyan lehet palackban készített hidrogénes vízzel kávét vagy teát főzni ahelyett, hogy közvetlenül egy forró italba dobná a tablettát, itt részletesebben olvashat erről a hő miatti veszteségről.

Ha mégis kipróbálnád

Ha inkább kísérleteznél, mintsem pontosan követnéd a gyártó útmutatóját, egy szobahőmérsékletű, kevés vagy semennyi szénsavat nem tartalmazó ital áll a legközelebb azokhoz a körülményekhez, amelyekre a tablettát tervezték és címkézték. Egy pohár hűvös gyümölcslé például kisebb eltérés ezektől a körülményektől, mint egy bögre forró kávé vagy egy pohár már eleve pezsgő szénsavas víz.

Akármit is próbálsz ki, a Hydrion H2 tabletta egy meghatározott használati módra vonatkozóan van tesztelve és címkézve: szobahőmérsékletű vagy annál hűvösebb vízben kell feloldani. Kizárólag erre az esetre vonatkozik a címkén feltüntetett 8 ppm-es érték, ezért minden más italt kísérletként kezelj, ne pedig ugyanennek az értéknek az elérésére szolgáló, egyenértékű módszerként. Aki ellenőrizni szeretné, mennyi hidrogén került a poharába, elkezdheti a víz cseppekkel vagy mérőműszerrel történő teszteléséről szóló útmutatóval; a tabletta teljes adagolási és időzítési útmutatója pedig bemutatja azt az alapvető rutint, amelyre ez a cikk épül. Aki nem az italokat, hanem a tárolóedényeket hasonlítaná össze, az elolvashatja a lezárt palackban és nyitott pohárban végzett, méréseken alapuló összehasonlítást is.